Ceruza és némi szeretet

Üdv újra.
Igen, megtaláltam a kedvenc íróeszközöm szerencsésen, azaz csak képletesen, mert hát maradjunk meg abban, hogy nézz a látvány mögé, hegyeken túl szívárvány, azon túl meg az üveghegy, Bréma és a zenészek kavalkádja, és ha már zene akkor, szeretet is. Próbálom újra összezavarni a kedves olvasót, ugrálva a szavak/gondolatok tengerén nem csoda ha értetlen maradok újra. Majd újra igyekezni fogok szépen fogalmazni, eldobom messzire a fogalmazásgátlómat ... És helyesen és szépen.
Visszatérve a ceruzához, pedig egyenlőre annyi hogy újra ...  ... Csendbe írtam egy két  új verset, és a régebbieket is igyekszem befejezni. Majd lassan hozom ide is ...

A vers meg a billentyűk és a zene, és minden szép ... És érdemes elolvasnunk ...
Egyenlőre ennyi. Sziasztok.


Aranyosi Ervin : A szeretet muzsikája
A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.

Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!