Valami halk kiáltás vagy mégse ...

A trauma tulajdonképpen nem az, ami történt veled, hanem a trauma az, hogy soha senkivel nem lehetett erről beszélni. Az az élmény megfagyott.
Feldmár András

                      

Menekülünk az őszinteségtől, nem lehet kimondani, mi bánt, vagy épp mi a napi problémás helyzet, mert mindenkinek megvan a maga kis világának a gondja, baja. És holnap se lesz könnyebb beszélni, bár lehet addigra már nem lesz annyira fontos, és kiadnom a gondjaim, mint MOST.
Minden napnak megvan és meg is lesz a maga kis problémája, csak egyesek nehezebben dolgoznak fel dolgokat, amik körülöttük történnek.
És van hogy nem segít az írás, pedig egykor az volt a megoldás, de a rohanó idő végett az emberek már nem olvasnak. És nem is írnak hosszasan.
A beszélgetések rövidülnek.
Más közösségekben élünk, ahol próbáljuk elrejteni, hogy mi van, csak a szépet és a jót osszuk meg.

A belső világunk sikítását meg elfújja a szél.Vagy csak túl hangtalan, és elnyomja a világ hangja.
Majd kiderül, de addig is edzem a hangom, hogyha odakerülök, hogy kiabálnom kell majd segítségért, meghallják sokan.

   

Bocs, de ... Mégse kis medve

Meglepetés.

Újra itt. Gondoltam elhozok egy régi kedves verset egy ismeretlen ismerős tollából.

Talán mert megint aktuális téma jut az eszembe, hogy jó lenne meglepni valakit, úgy hogy játékból befognám a szemét. És vajon találok/találunk-e olyan személyt, aki a mi nevünket mondja. 

Nem nosztalgikus hangulat, de hasonló érzés. A játék öröme volt régebben, hogy ki tudjuk-e találni, ki az, aki játszik velünk. Aztán az évek múlásával meglepetésből fogjuk be a másik kedves ismerős szemét, hogy  találd ki, ki lehetek. 

És igen, de örök igazság, hogy a „BOCS” se én vagyok.

De szeretek eljátszani a gondolattal, hogy egyszer még valakinek meglepetésből majd hátulról befogom a szemét. És ki is találja a nevem J

De most megyek.

Éles Attila : Hátulról befogtam a szemed

Egyszer nálunk voltunk és
hátulról befogtam a szemed.
Kacagtál és mondtad, hogy én vagyok.
Egyszer megláttalak a parkban,
mögéd osontam, eltakartam a szemed
és te mondtál egy másik nevet.
Mikor rájöttél ki volt, azt mondtad:
- Bocs. A "Bocs" sem én vagyok.
Azóta nem járunk össze, de néha
eszembe jut, ahogyan kacagtál
mikor hátulról befogtam a szemed.

Egészségünkre

Jöttem. Itt vagyok.
Erre fújt a szél, vannak viharos napok, vannak szélcsendek, van minden, változatos lett a világ körülöttünk. Néha fent, néha nem, de próbálom megőrizni a pozitív nézőpontom, habár mindig vannak akik bántani akarnak, nekik sose leszek elég jó, és ez hat ki a hullámzó hangulatomra.
És nem olyan könnyű elkerülni azokat, mert azok az emberek közé kell mennünk, akár munkahely, akár szórakozás, akár bármi. Csak mert kicsi vagyok, és gyengébb. De beszéltem a problémámról jó helyen, és ha lesz időm, eljutok majd, hogy beszéljek róla segíteni tudó(akaró???) embereknek.
Na de vannak jó hírek is, javul az egészségem, valahol út közbe találtam magamra pár kilót, szerintem most ennek tudok legjobban örülni. Voltam kirándulni párszor, ami főleg mozizást jelent, és várom a következő vetítést. És kisebb nagyobb sikerrel próbálkozok visszatalálni a versekhez is. Volt pár cél az első hónapokra, amit kitűzte magamnak, majd lesz azokból is valami nemsokára, majd igyekszem azt is megosztani erre. Mert a papír és az írás segít néha. 

Én meg ballra el…

"Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj." Móricz Zsigmond

Szeretném ha ...

Újra erre fújt a szél, vagy bezavart a hideg.
Lényeg, hogy itt vagyok.
Új év, fogadalmak erre az évre, ígérem, hogy jobb leszek, mint tavaly, vagy ha jobb nem is, akkor majd bal. Az olvasás megmaradt, valami nem változik, a hangok is elmaradtak, de azért néha beköszönnek, hogy azért teljesen ne legyek megnyugodva én se.
Nem baj, legalább ilyen szinten nem vagyok egyedül.
A világ változik, és néha nincs erőnk felvenni a kesztyűt, és fordítani az irányon, beletörődünk idővel, hogy biztos jó felé haladunk. Az idő majd választ ad rá.

Szeretném ha ... vissza tudnék találni a blogomhoz, hiányzik a naplózgatás, nem bántani senkit a szavaimmal se és a tetteimmel se, hirtelen felindulásokat igyekszem mellőzni, van még mit csiszolnom minden szinten.
De ez egy más év lesz remélhetőleg ... Vagy a számok hazudnak.
És néha a szemek is. Nehéz a látvány mögé nézni állandóan.

Ady Endre : Láttalak...Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem, szeretlek!

Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.

Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: Szeretlek!