Depresszió

"Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni. Manapság sok az összetört ember.

Aki abban a tévedésben él, hogy gyenge. És tehetetlen. És erőtlen és fáradt és úgy érzi: nem bírja már tovább. De te ne tartozz közéjük! Te ismerd meg magad! Vesd le magadról a "nem megy" és a "gyenge vagyok" káprázatát."   Müller Péter

Igen, vannak azok a szürke hétköznapok, amikor valami oknál fogva kicsit jobban tehetetlennek érezzük magunkat mint egyébként. És nem kell feltétlen pofon, egy kis megfázás elég, több idő egyedül önmagunkal, gondolatainkal. Amikor nem megy az, hogy erősek legyünk. Mert ezek a kis gondolatok is bennünk élnek, csak nem szabad megengedni, hogy erősebb legyen napról napra. 

Nem csak szerelmes versek vannak, néha kell más is. Ami egy kor úgy kezdőddött, hogy Hazug nap : Már megint egy hazug nap, legyen már vége ... És nyomot nem hagyva magam után lépek le a színről ...

Ez egy régebbi versemből részlet. Nem hagyom magam átadni a negatív gondolatoknak, csak megtalálnak olykor. Aztán amilyen hirtelen jött, el is illan.

Depresszió …

1,

Táncoljuk,hát Halál testvér,

Hajnalig és tán azon is túlra.

Mert most, hogy Téged látlak,

úgy érzem, derű jött a búra.

2,

Elköszönök, mert nincs már értelem,

Mely itt tarthatna tovább veletek.

Ennyi volt megírva, lépnem kell.

Holnaptól nélkülem indul a reggel.

Légy jó, vigyázz magadra Világ,

Nem búcsúzok, csak viszlát.

Lesznek hamarosan vidámabb verseim is és bejegyzések is (biztos), de most ezt hoztam. Üdv mindenkinek