Rohanás

Üdv újra.
Jöttem, láttam, állok is tovább hirtelen, mert hát taposómalom és rohanás. És idő közbe mégis van megállás, illetve néha találok időt, hogy leüljek és csak nézzem, hogy hömpölyög kedvenc folyóm, vagy ránézzek egy naplementére. És pár kép erejéig elkapom a pillanatot.
Aztán vége egy újabb fáradtságos napnak, este megesznek a szúnyogok, azért van rohanás. Végül is okot ha akar, talál ezret is az ember. A megállásra is. Meg az örökös rohanásra is.
Mentem én is tovább, majd megállok még nemsokára újra itt.

William Henry Davies : Nincs időnk

Taposómalom életünk:
Egy percet nem pihenhetünk.

Nem érünk rá, mint rét ölén
Mélázó bárány és tehén.

Dióval mókus hempereg -
Nem pazarlunk rá perceket.

Tavon szikrázó napsugár -
Nem nézzük meg régóta már...

Tánc közben egy nő ránk nevet,
Lábát se láttuk -, ellebeg.

Hiába gyúl ki mosolya,
Időnk - csodára - nincs soha.

Éljük a hajszás éveket -
S elszalasztjuk az életet.

                           Szabó Lőrinc fordítása

Az örök gyerekség

Vagyok is. Üdv mindenkinek újra.

Nem csak én vagyok, hanem a kánikula is. Itt az ideje többet strandra vagy vízközelbe lenni, arra mégis könnyebben átvészelhető ez az idő ami mostanság van. De végül is, ha meg máshonnan nézzük ez a nyár velejárója, a meleg és a fürdés. Meg az esti séták. Meg az esti olvasás a teraszon, amikor a szúnyogok nem esznek meg ... Mondjuk egy jó tíz perc :)

Vagyok aki vagyok, rózsaszín szemüvegem újra elővettem, gyerekszemmel nézni a rohanó és örökké változó világot. Mi is, és a környezetünk is ... 

Ezért kell minél többet megőriznünk a gyerekkori énünkből ... Az örök gyerekkorból ... Kell a komolyság is ... Meg a nevetés is ... Meg a sürgés - forgás. Még több nevetés és a többi meg majd alakul.

Egyenlőre ennyi, további kellemes nyarat ... Majd még leszek.

Ady Endre: Az örök gyermekség

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszaság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva
Kérded,kérded
Miért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
Jön a válasz
S úgy hallgatod,mint riadt gyermek
S reszketsz,mint fa,
Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem,
Te,szakadatlan,vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.

Ruhat

És minden jónak vége szakad egyszer, véget ért a fociláz, azaz a világbajnokság. Újra lehet délutánonként valami hasznosat csinálni, nem a tévét bámulni, bár amilyen szeszélyes az időjárás, legalább is az utóbbi napokba, értelmesebb bent, mint kimenni és hirtelen jól elázni. Bár azért az elázásnak is megvan a maga varázsa. Legalább is szerintem.
Ígéret szép szó, hoztam új verset, nem annyira hagyományos címmel, inkább olyan nézz a látvány (mondanivaló) mögé. Illetve ahány ház, annyi szobás és annyi különböző ember. Akik megeszik a RUHATot. Vagy nem. Vagy mégis. Olyan határozottan tudok néha dolgokat állítani. Vagy nem ...

RUHAT … és a többi (Tréfa)

Elhangzott kérdések után a csend,

Egy tréfás történet, mi a füledbe cseng.

( Megy a ruhat újra az erdőbe … )

Mit elmeséltem egyszer egy éjjel,

Amikor együtt voltunk és nem szerte széjjel.

 Vagyok mint bárki, kinek mi és mennyi,

Segítőkész barát vagy egy egyszerű jenki.

( Ez esetben talpraesett és fürge ürge)

Néha más bőrébe vágyó, én kicsi jellem,

Térdre estet olykor a „megfelelési szellem”.

Eltévedek  igen gyakran, kanyargós utakon járva,

Dúdolva bármit, ami épp a szívemet bántja.

(Néha bizony  eltévedni is emberi dolog )

Még mindig nem lettem tuti táncdal énekes,

A korom és a hangom, az alakom meg lényeges.

Maradok annál, hogy jobb ha inkább írok,

Lehet ehhez hobbi szinten jobban konyitok.

( Még elkerül az ihlet, inkább olvasok )

Lassan ennyit rólam, újra összevissza írtam.

Kiadni most magamból mára ennyit bírtam.

Ui:

Verseknél azt mondják az utóirat ritka,

Elárulom hát mi is most ennek a titka.

Csak egy mondat, és jól jegyezzük meg:

A barack nem csengő és a medve nem játék helyett:

Nem a RUHAT eszi az embert …

( Nézz a látvány mögé … A látszat néha csal … )

Én meg majd csak leszek újra. Üdv mindenkinek ... :)

Újra itt van ... azaz vagyok újra

Erre vagyok. Hol meg arra vagyok. Bolyongok a város és a Tisza part között ... 

És időközben megtaláltam az elgurult ceruzám, vannak újra vázlatok vershez. Ritka pillanatokba elkap az írás, és olyankor ha szeretnék se biztos hogy tudnék mást csinálni. Annyira belelopja a gondolataimba magát egy két sor vagy szó, hogy el se hiszem ... A napokba többször is jártam így.

Úgyhogy nemsokára új vers. És ez most nem csak ígéret. 

Az olvasás is megy, és ezt találtam : 

Szilágyi Domokos : A KÖLTŐ MIT TEHET?

A költő mit is tehet?
Teleírhatja csillagokkal
a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a kertet,
míg alszik a május.
Teleírhatja napfénnyel a strandot,
míg alszik a napfény.
Ó, százegyszer is kifoghat
a késedelmeskedőn!
Teleírhatja reménységgel
a szállongó időt,
míg alusznak az emberek.

Én meg újra leszek nemsokára. Addig is további szépeket.

Július

Üdv újra..
Július van.Lassan de biztosan közeleg a kánikula. Már várom, és a hűsítő fürdőzést is. Meg néha majd az estéket is, amikor újra szúnyogeledelt csinálunk magunkból ... A többiekkel egyetembe ... 
Még tart a fociláz is, a megfázás is átment átment rajtam, félretettem a  könyveket most egy kicsit. Most autóba vágom magam és megyek az orrom után. Néha meg egészen másfele ...
Kellemes nyarat előre is mindenkinek, de addig is még leszek nemsokára.




      Radnóti Miklós : Július

      Düh csikarja fenn a felhőt,
      fintorog.
      Nedves hajjal futkároznak
      mezítlábas záporok.
      Elfáradnak, földbe búnak,
      este lett.
      Tiszta testű hőség ül a
      fényes arcú fák felett.