Ez is, az is ...

Kint még mindig hideg van és latyakos minden,meg csúszik. Ilyenkor a boldogság, mint a versbe, bent a meleg szobába ... Most kénytelen vagyok a gépről olvasni verseket, pár szavakat, amit találok. 
Egyenlőre nem nyúlok a "toll" felé. Majd beindul újra a szavak és sorok tengere, addig is olvasás meg zenehalgatás, néha önfeledt dúdolás is van. 
Valamikor régen találtam egy idézetszerűséget, és az jutott eszembe erről a versről, ami úgy hangzik valahogy: 

"Millió különböző dolog vagyok,és nem az, az egy, akit ismersz!" Ismeretlen

Vészi Endre: Egész és meg nem bontható
Ez is vagyok, az is vagyok, 
bánat, derű meg nevetés, 
felhő, de közben napsütés, 
beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.


Ui: Egyenlőre bellre el, majd leszek megint ... 
Üdv mindenkinek