Találkoztam bárkivel ...

Úgy indult már megint,hogy versenyt hirdettek,Én meg élni akartam a lehetőséggel,de ahogy jobban belegondoltam,úgy határoztam,versenyen kívül osztom meg a verset.
Elnyerte egyes emberkék tetszését,de már megint megkaptam,hogy túl depressziós,azaz sok a fájdalom benne,annak ellenére,hogy igen mély mondanivalója is van.  
Meg szeretnék páran ha lenne pár vidámabb írásom is...
Majd igyekszem vidámabb dolgokat is hozni,írni addig is ez van!

Találkoztam Bárkivel … (Jövőböl jött Énemmel)

Messziről csendben egy ember közeleg,   

Valahonnan ismerős, ám fel mégse ismerem.

Mellém ér, rám kacsint és mosolyog,

Szemén látszik,ő biz tudja, én ki vagyok.

Pár szóra megáll és elkezd mesélni,

El kell, hogy menjen innen egy új életet élni.

Megbántottan és haragban a világgal,

Csalódva minden egyes kis dolog által.

Szemében a fény már kevésbé ragyog,

Elindult világot látni, mert itt megfagyott.

Az emberi közönytől és a hazug szavaktól,

Minden egyes átmulatott boros éjszakától.

Hisz semmije nincs, se rokona se kincse,

Mégis megtalálja mindig a bánat bilincse.

És megszabadulni mindentől, ez az útja célja,

Meg sem áll addig talán, még a két lába bírja.

Tőlem ha lehet,akkor még annyit kér csupán,

Gondoljak rá néha, hogy vajon hol és merre jár.