Szeretet,tanulás

Sziasztok.
Elkapott a múltba való visszatekingetés újra.
Nem megyek messzire az időbe. Tavasz vége vagy nyár eleje lehetett. Vártam valamit. Végül eljött, és azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Mert ugye az időnek az a dolga hogy rohanjon, nem az hogy megoldjon dolgokat. Azokat csak mi oldhassuk meg. A végeredmény meg majd csak később kapjuk meg. Nincs rögtön semmi. Időnk, mint a tenger (ezt mondják). A tanulság az, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, és van hogy nem egészen úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk, el is vesztünk idő közbe sok mindent, de a veszteségeken túl ott van az amit nap mint nap tanulunk, kapunk az élettől. Mert kapunk bőven tanulni való leckéket. Kapunk hideget/meleget.
Nemrég óta tanulok új dolgokat a világról, és mindenről ami körbevesz bennünket.(A legnehezebb lecke talán NEMet mondani, ha úgy érzem, nem tennék meg valamit. Vagy megengedni olyan dolgokat, amiket józan ésszel néha nem tennék (néha a kis dolog is nagy dolog lehet). Nehéz dió a határok feszegetése.) Egy teljesen más nézőpontból látom a világot, de még mindig csak az út elején vagyok. Nem tudom mikor érek célba, de tanulni sose leszek lusta. Mert érdekel a világ a mások szemével is.
És továbbra is hinni akarok az emberekbe, barátságba, szeretetbe.

Aranyosi Ervin: Barátság- szeretet

Különbözünk, mások vagyunk,
de elfogadjuk már,
mert tudjuk jól, így tanulunk,
az élet jó tanár.

Becsüljük benne, ami szép,
öröm és élvezet.
Az boldogul, ki hinni mer,
Ki jót remél, s szeret.

A szabadságunk drága kincs,
s másokét tisztelem.
Úgy bánok mással, ahogyan
Ô is bánjon velem!

A barátság, elfogadás,
érzést adok, s kapok.
Ha elfogadsz, ha nem ítélsz,
a barátod vagyok...

Ha hiányzom, hívjál, s jövök,
ha kellek, itt leszek.
Ha megreked sorskereked,
én majd csodát teszek.

Meghallgatom a panaszod,
s a szívünk összeér,
együttérzésem majd segít,
lélekben több legyél.

A válladról majd leveszem,
a lelki terheket.
Látod, mit tesz a barátság,
mit nyújt a szeretet?