Szép időnk van ismét,borúsnak ugyan borús az ég alja,de már látszik a fény az alagút végén,vagy lehet az a mozdony lámpája,és csak az elménk játszik ismét velünk,de egy próbát megér,menni kell a fény felé.
Aztán meg majd lesz valani.
Sok nevetés,és újra minden rendbe,látszólag.Találtam egy verset nem olyan rég,és elhoztam mert érdemes elolvasni,mert van benne valami szép és vidám,de benne van a "Bocs" sem én vagyok,aki talán most akár én is lehetnék.Mert nemcsak pár zenébe találom meg azt emi most bennem kavarog,pár sorba is.
Na de maradjunk annál.hogy minden szép és jó lesz és megoldódnak a dolgok,mégha nem is úgy ahogy szeretnénk,csak legyen már valami.Szép napot a továbbiakba is,majd leszek.
Éles Attila :
Hátulról befogtam a szemed
Egyszer nálunk voltunk és
hátulról befogtam a szemed.
Kacagtál és mondtad, hogy én vagyok.
Egyszer megláttalak a parkban,
mögéd osontam, eltakartam a szemed
és te mondtál egy másik nevet.
Mikor rájöttél ki volt, azt mondtad:
- Bocs. A "Bocs" sem én vagyok.
Azóta nem járunk össze, de néha
eszembe jut, ahogyan kacagtál
mikor hátulról befogtam a szemed.
Egyszer nálunk voltunk és
hátulról befogtam a szemed.
Kacagtál és mondtad, hogy én vagyok.
Egyszer megláttalak a parkban,
mögéd osontam, eltakartam a szemed
és te mondtál egy másik nevet.
Mikor rájöttél ki volt, azt mondtad:
- Bocs. A "Bocs" sem én vagyok.
Azóta nem járunk össze, de néha
eszembe jut, ahogyan kacagtál
mikor hátulról befogtam a szemed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése