Örökké nem eshet

Kedves naplóm.És kedves olvasók,vagy látogatók,azaz mindenki.
Közhelyek dobálása,és minden a régi.Azaz nem,de ez is egy megoldás.És nincs veszekedés,nincs harag,csak nem vagyunk láthatóak.Kezdem magam se látni,annyira áttetsző vagyok,mintha csak álmodtam volna,hogy veszekedés ésminden villámok csapnak belém,azaz körülöttem és remeg a föld.
Össezavartam valakit?Vagy netán mindenkit?Nem volt szándékos.Lekváros volt ...
Lényeg hogy van értenivaló is benne csak tudni kell a sorok között olvasni.Vagy megmarad annak aminek lennie kell,értetlenül próbál valamit közölni másokkal,amihez jelszótörő és kódlista szükségeltetik.
De tényleg.
És újra itt a nyár ... És ha már vihar,akkor egy új vers ... A kivétel kedvéért most újra saját


Viharban születtem,

Szelek szárnyán érkeztem.

Valami titkos erő ide láncolt,

Ereimben a vér most táncol.

A felhők közt, ha egyedül is, de szállok,

a rossz dolgoknak a képébe vágok.

Attól, hogy viharban születtem,

Hiszem , hogy örökké nem eshet.

Még vagyok ... leszek is

Végül is a napok csak jönnek,új emberek is néha,én is felkelek és járok egyet,már ha van erőm és nem kezd ki valamilyen nyavalya,amivel az utóbbi időben sajnos meg kellett küzdenem.Szinte napi szinten.És olyankor nem az írás érdekel a legjobban.

Nem hagyom abba,pedig akartam,illetve vagyok,leszek,lenni is fogok.És próbálom kiadni a gondolataim ilyen formába,verseket hozni ami épp az adott hangulatomhoz köthető.

Lesznek vidám írásaim,nem csak a kiábrándulás.

Nem lesznek kétértelmű szavak,mondatok.

Amíg van erőm,és mondanivalóm ... és amíg másképp látok ... Mert ilyen vagyok.

                                                                   Ilyen vagyok

Hazugnak tart a világ mégis,

Nem tehetek ellene semmit.

Kiállok az igazamért ha van értelme,

De van mikor nincs idő védő beszédre.

Ártatlanul kimondott kétértelmű szavak,

Egyesekre mindég másképp hatnak.

Ismeretlen ismerősök, pár szó és félre ismernek,

Nem tehetek róla, vagy pedig hazug az élet ….

Visszhang és a többi

Próbálok vidám lenni és megy is.És tényleg,csak jó sok baráti összejövetel hiányzott,akikkel idő hiányába kevesebbet tudtam beszélni.És tényleg,müködik.

Egy ideig,talán kicsit tovább is,de egy kép vagy pillanat,egy szó, és mint a kártyavár :) 

Minden nap újra kell terveznem magam,kivül-belül.De jó úton haladok,csak messze még az út vége.Vagy az alagútba eltévedtem,holott az egyenes végig.Na akkor még pár lépés és közelebb leszek a ... végül is majd lesz valahogy,lényeg hogy haladjunk.A bántó szavakat meg képeket minden este dobom ki.

Végül is folytatódnak a kis monológok tőllem ...

És akkor el is jött a mai vers részlet,hogyan/miértje,azaz ennek memagyarázása.De a sorok beszélnek helyettem is ... 

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.

Szabó Lőrinc

Egy kis szünet,de mégse vakáció

Lassan de biztosan beköszönt a nyár.Előkerülnek a napszemüvegek,rövidnadrágok,indul a strandolás,lubickolás ott ahol épp vagyunk,ha épp fürdőzös hangulatunk van.És a lényeg ismét,hogy haverok,buli ...

Hibát hibára halmozva,gyakrabban nézve a tükörbe,mégse érzem magam hazugnak,csak mert megtanultam beszélni.És néha a komoly pillanataim is előtörnek,de hiába.Attól még jobb lenne többet hallgatnom,mert az őszinteséggel csak elriasztok embereket,akik végett kénytelen vagyok szünetet tartani találkozás szinten,és minden ami még ebbe belefér.Nem keresni egyeseket,mert a kettesek mindig is többen lesznek,és azok közül találok olyat is aki azért kedvel,aki vagyok.

És egy üzenet,ami már szinte közhelyes,de most ezt dúdolom:

,,Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.’’

Ui.: Lehet a "Világ"-omba is szünetet kellene tartanom ... Kiderül majd merre ... De még leszek

Csend ... megint ...

Igen,csend.És annyiszor gondolok rád,szinte hallani vélem a lépteid,és hogy valahol vársz.Érzem.
Annyi minden van bennem amit szeretnék elmondani neked,és nincs megfelelő hly és jó idő sem,és amikor találkozunk bármikor még mindig elbeszélünk csak egymás mellett.És a még mindig nem figyeled a szemem.Mert ha egy férfi szerelmes,akkor egyesek szerint leginkább a szemein látszik.Meg néha máson is,de a szem a lélek tükre,és ha azok mosolyognak valaki jelenlétébe,akkor az a személy igenis fontos neki.De egyszerűbb lezárni a dolgokat avval hogy maradjunk inkább barátok,és a szemed nézése helyett könyebb lesz ha átnézünk egymáson.És a maradjunk barátok örökös közhely.Hamár nincs saját mondanivalónk.
Akkor halgassunk,és üljünk némán.

Jöjjön egy vers,ami talán épp erről a érzésről szól,az utolsó versszak.

Váci Mihály: Nélküled
Elmúlnak így az estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- a szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver;
le - lehullok, de sóhajom
utánad -- felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Jól vagyok,vagy ...

És nem mindig számít hazugságnak,mert azért páran leültetnének és megkrdeznék,hogy most meséljek ...
Elmondanám nekik,hogy tényleg,JÓL VAGYOK,csak ... Azoknak talán akik a legközelebb állnak hozzám,mondhatnám,úgyse hinnék el.És talán van is benne valami,de így meg csak önmagam csapom be kis hazugságokkal,meg ugye akik fontosak.De van amikor az őszinteség sem mindig segít.Csak újabb kérdéseket vetne fel,ami újabb hazugságokhoz vezetne.De akkor ismét magamnak hazudnák a legnagyobbat.Addig is igyekszem ügyesen bánni a szavakkal és a tetteimmel,nem becsapni és megbántani másokat,kevesebbet hazudni,bár az így se megy.A szememből látni.Marad a szemorvoshoz járás,vagy kerülni a kínos kérdéseket.
És akkor most merre?Majd az idő eldönti.

"A hazugságok, mik mögöttünk vannak és a hazugságok, mik előttünk vannak, apróságok a hazugságokhoz képest, amik bennünk vannak." Ralph Waldo Emerson

A "BOCS" se én vagyok ...

Szép időnk van ismét,borúsnak ugyan borús az ég alja,de már látszik a fény az alagút végén,vagy lehet az a mozdony lámpája,és csak az elménk játszik ismét velünk,de egy próbát megér,menni kell a fény felé.

Aztán meg majd lesz valani.

Sok nevetés,és újra minden rendbe,látszólag.Találtam egy verset nem olyan rég,és elhoztam mert érdemes elolvasni,mert van benne valami szép és vidám,de benne van a "Bocs" sem én vagyok,aki talán most akár én is lehetnék.Mert nemcsak pár zenébe találom meg azt emi most bennem kavarog,pár sorba is.

Na de maradjunk annál.hogy minden szép és jó lesz és megoldódnak a dolgok,mégha nem is úgy ahogy szeretnénk,csak legyen már valami.Szép napot a továbbiakba is,majd leszek.

Éles Attila : Hátulról befogtam a szemed
Egyszer nálunk voltunk és
hátulról befogtam a szemed.
Kacagtál és mondtad, hogy én vagyok.
Egyszer megláttalak a parkban,
mögéd osontam, eltakartam a szemed
és te mondtál egy másik nevet.
Mikor rájöttél ki volt, azt mondtad:
- Bocs. A "Bocs" sem én vagyok.
Azóta nem járunk össze, de néha
eszembe jut, ahogyan kacagtál
mikor hátulról befogtam a szemed.