Új hét,új remények ... Mert valamiben hinni kell.
Nem föladni,mindig előre nézni,emelt fővel mosolyogni mindenkire.Mert megszokták az emberek tőlem,hogy vidám vagyok.Igen.Amíg bírom,és igyekszem nem magamba tartani azt ami bánt,valahogy kiadni,mert akkor jobb lesz.Igen,jobb egy kicsit.Holnapra még egy kicsit jobb lesz,és ahogy telnek a napok,jobbnál jobban,csak aztán megint menni kell.És mosolyogni,akkor is ha fáj.Hogy ne lásson át a fátylon a kiváncsi tömeg.Kicsit prózai,de van benne valami.
Régebbi verseim hozom,mert most homokszem akadt a gépezetbe.Illetve mégse,csak most a régebbiek sokkal jobban visszaadják a hangulatom.
Tőlem ne félj
Fúj a szél, hajamba
markol csöndesen,
Nem zavar a hangtalan
világ zaja végre.
Kihalt minden,
körbe-körbe fura neszek.
Sehol semmi, csak
bárányfelhők az égen.
Szinte túl szép, hogy
mindez igaz legyen.
Szelíd viharok,
áttetsző látomások,
Olykor szűnni nem
akaró félelem.
Feszülten figyelek,
de kitartóan várok.
Talán lépek most vagy
várom a végzetem..
Fúj a szél, hagyom
hogy vigye a hangom,
Megáll majd valahol,
talán meghallod.
Bár nem tudni hova,
lehet a cél előtt meghal.
Figyeld hát a hangom,
ha arra jár feléd,
Bármi is vesz körül,
megvédelek én.
Szólj bátran, és a
hangomtól ne félj ….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése