A sziget ...

Volt egyszer nagyon régen egy sziget,ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott,hogy a sziget süllyed.

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyed, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretett mellett.Ő megkérdezte:

-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

-Nem, nem tudlak!A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek,itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget,aki egy Csodaszép hajón közeledett:

-Büszkeség,kérlek!El tudnál engem is vinni?

-Nem Szeretet,nem tudlak elvinni!

-válaszolta a Büszkeség,-

itt minden tökéletes, és Te esetleg ártanál a hajómnak!

Hát,a Szeretet megkérdezte a Bánatot is,aki éppen előtte hajózott el:

-Bánat,kérlek,vigyél el magaddal!

-Oh, Szeretet-mondta a Bánat-én olyan szomorú vagyok,de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett ,de olyan elégedett és boldog volt,hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang:-Gyere Szeretet,én elviszlek téged!

Aki megszólalt,egy öregember volt.

Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog,hogy elfelejtette megkérdezni

az öreg nevét.Amikor földet értek,az öreg elment.A szeretet úgy érezte,sokkal tartozik neki,ezért megkérdezte a Tudást:

-Tudás,meg tudod mondani,ki segített nekem?

-Az Idő volt,mondta a Tudás.

-Az Idő?-kérdezte a Szeretet.Miért segített rajtam az Idő?

A Tudás válaszolt:

-Mert csak az Idő érti meg,hogy milyen fontos az életben a SZERETET!