A hangok a fejemben ….
A hangok a fejemben Rólad szólnak,
Gondolataimban is csak Téged látlak.
Lépteim, ha elindulok, csak hozzád visznek,
Nem tehetek róla, egész nap itt vagy Bennem.
És mégse, vagy leginkább nem vagy itt,
Valahol a távolba titkon más is lesi lépteid.
Valahol a távolba rólad mesél a csend és a szél,
És mindig azt kívánom, bárcsak most itt lennél.
De eljön majd az idő és újra foglak látni,
Lehet soká lesz nagyon, de ki fogom várni.
És utána nem csak titokban foglak téged lesni,
Minden egyes nap tisztán és őszintén szeretni.
Lehet
Lehet hogy veled álmodtam csodásakat ismét az éjjel,
Vagy csak képzeletem szüleménye játszott ismét velem?
Mert reggelre újkori Hamupipőkeként ismét csak eltűntél,
És egyre csak azt kérdezem: valóság vagy vagy álomkép?
Újra és újra szinte látom az arcod és érzem is hajad
illatát,
Mégse vagy itt, valahol messze vagy, de estére
„hazatalálsz”.
És már alig várom hogy megint elnyomjon az álom,
És egyszer csak minden kicsi álmom valóra váljon.
Hogy másnap reggelre ne tűnj újra el, maradj még egy kicsit,
Csak pár percet vagy örökké, döntsd el, ez rajtad áll vagy
bukik.
Én itt leszek addig is minden egyes reggel, délután és este,
Szóval tartlak és ölellek addig is, mert van még mit
mesélnem.
Hallgatok majd Én is
csöndben, ha Te mesélsz majd nékem,
Mert itt vagy velem az álmaimon kívül, és szeretlek Téged.
Ördögi kör
Megérzem, mit kell mondanom helyesen és szépen,
Bár keresem a szavakat, a világot sem mindig értem ….
Bukásoktól való félelmem vagy az elutasítás szigora,
Minden nap szíven üt magányom apró szigonya.
Ki nem pattant gondolatok és elkésett tettek mezején,
Fejem felett önmagamtól megint rezeg a léc.
Kimondanám amit nem szabad, bár tiltva nincs,
Őszinteség szemtől-szembe, ma is drága kincs.
Túl nagy csendek vesznek nélküled nap mint nap körbe,
Beléptem egy se veled se nélküled nevű ördögi körbe …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése