A világ más szemmel, mások szemével,akiket ismerek...

A világ más szemmel

Csukott szemmel nézem a világot,

Mindenhol csak tűnődő embereket látok.

S közben hallom a csend üvöltő hangjait,

Most látom a világ széthulló romjait.

Látom a fény néma surranását

Érzem az új világ hanyatlását.

De a valóság már elvakított,

Csendben tűrtem, ahogy magától eltaszított,

Most egyedül a világgal szemben,

Egyedül ülök csendben.

De most megtöröm én is a csendet:

Ha kell, néma szavakkal ordítok!

A világnak én is hátat fordítok!

Lehet, én más szemmel nézem a világot.

Bár igaz, még szemem keveset látott,

És fülem keveset hallott,

De szám már eleget hallgatott

Testem eleget tűrt.

Elmém a világ zajából értelmet szűrt.

Én más szemmel látom a világot!

Ha öröm vagy bánat ér, ha nevetek, ha fáj is, kiáltok!

Nem vagyok már szabad,

Nem vagyok koldus, sem pénzhajhász, sem rab.

Én csupán csak más szemmel látom a világot.

(Cs)

A világ más szemmel

Szeretem, ha pajkos napsugarak

és madarak hangja ébreszt.

Egy cigarettával és kávéval kezemben kinézek

az ablakon, s remélem a mai nap szép lesz.

De nem kell sokat várnom arra, hogy

a derűre ború jöjjön.

Néhány ember sikoltó szemekkel

útnak indult, hogy öljön.

Minden nap ezt gyakorolják,

hiszen ők így élnek.

Egymást agyontaposni

önös célokért nem félnek.

Én félek tőlük, s amennyire lehet

kerülöm e gyarló népet.

Jaj, bárcsak megváltoztathatnám

önnön hibájába fúló emberiséget!

Én azt hiszem, más szemmel nézem a világot.

Ha megyek az utcán, nem az embert nézem.

Nem érdekel, mije van, s tőle mi az,

ami kellhet nekem.

Én a bor mámorába fulladok egymagam,

minthogy velük közösködjek.

Unom már, hogy emberi mivoltom

felett őrködjek,

félvén attól, hogy másban kevés a lélek,

s orvul kihasznál és kirabol.

Azt hiszem, törődésbe vonul

át eddigi haragom.

Nem érdekelnek már.

Hagyom, hadd játszanak együgyű játékot.

S én csak nézem, nézem a világot.

(H.)

Tökéletesség vagy nem ...

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

... Van még egy nagyon fontos dolog,ami szintén eléggé megnehezíti,illetve nem is azt,hanem arra kényszerít bennünket,hogy ha már együtt vagyunk egy ideje,és súrlódások lépnek fel bármi téren,mi az első és normális dolog?Üljünk le és beszéljük meg helyett a menekülés nyúlcipőbe sokkal kézenfekvőbb dolog. Hány és hány kapcsolat/barátság tud végleg a ködbe veszni,csak mert megcsúsztunk egy pillanatra egy banánhéjon?Azaz keletkezik egy csomó a barátság fonalán. Mert hiányzik az egymás szemébe mondás, inkább a háta mögött terjesztem az igét róla, vagy ha nem is pont az igazat,némileg kicsit elferdítve, pár toldalékkal, és kész is a nagyon nagy baj, és akkor már nincs mit tenni, mert az egyszer kimondott szó, már kevésbé visszaszívható!Ezért fontos napi szinten a minél több személyes kommunikáció,és ha akár kapcsolati szinten, akár baráti szinten az őszinteséggel valami problémát okozunk, a ne keress többet kategóriába esve, akkor tényleg nincs is szükségünk egymás társaságára. A más szemébe a gerendát is se a legjobb hozzáállás a dolgokhoz,mert senki se tökéletes… Erről a meséről jutott eszembe

Egy fajta hozzáállás,de tetszik ...

„Ha éppen fáj is az élet, és úgy érzed, hogy minden szertefoszlik körülötted: tudd, hogy csak azt veszítheted el, ami távozni akar tőled, mert már nem tud hozzátenni fejlődésed folyamatához. Az elengedések időszakát éljük – napról napra változó körülmények között tanuljuk önmagunkat és így a világot.
Félsz? Megértem.
A megszokottnak búcsút inteni nehéz.
Az egó kapaszkodik – emberekhez, szokásokhoz, tárgyakhoz, hamis énképhez… Ez utóbbitól megválni a legkomolyabb kihívás, mert az elme megriad: mi lesz nélkülem – Velem?
Tudnod kell, ki is vagy igazán – és ha ezt felvállalod, már nem érhet olyan fájdalom, amely összetör… vagy ha mégis, a regenerációd is megtörténhet… Ne azonosulj az egóddal – légy szabad tőle, ugyanakkor használd, ha annak van ideje. És ha továbblépsz egy új szerep felé – ez életbeli változás, vagy újraszületés által -, emlékezz: Te a mag vagy, sérthetetlen… Minden más csak színpadi játéklehetőség számodra ahhoz, hogy megtanulj világul… „  

Cs. Szabó Virág

Mese

Valamikor régen,valahogy minden mese így kezdődött : - Hol volt,hol nem volt ...
És eszembe jutott, hogy mi lenne ha megírnám a sajátom,ahogy én látom,és egy szép nap neki is álltam megvalósítani.És most megtaláltam,de csak a kezdetet,de ezt is meg lehetne osztanom,akit érdekel,és ígérem a folytatás sem késik majd sokat ...

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyeken is túl, és még talán azon is túl, ahol a kurta farkú kismalac él boldogan tengetve mindennapjait földtúrással és egyéb kerti munkák szorgos kis elvégzése közben, szóval azon is túl, mondhatni talán hogy még az Óperenciás tengeren is túl, szóval elég messze mindentől volt egy gyönyörű szép kis kerek, vége hossza egyforma barátságos erdő. Ebben az erdőben sokféle kis állat élt békességen, nyugalomban egymás mellett a tündérekkel és óriásokkal, varázslókkal és mindenféle mesebeli figurával, és alkalmanként összejöttek beszélgetni a feneketlen kút közelében. Hogy miért épp ott, azt talán ők se tudják, de mivel minden egyes ősük is oda járt régebben, így hát ők is követték a hagyományokat. És nemcsak beszélgetni a napi és utolsó találkozásuk óta történt apróbb dolgokat, hanem némi kikapcsolódást is találtak a mindennapi rohanás közben, legalább erre a pár percre. Még a nagyobb mesebeli lények kibeszélgették magukat, az apróbbak önfeledten szaladgáltak és játszottak bújócskáztak, kergetőztek meg még biztos sok dolgot tettek, persze a jó ízlés határain belül, mert arra mint bárki más, Ők is nagyon odafigyeltek. Ettek, ittak, futkostak egész nap, még csak be nem köszöntött a rettenetes hajnal, és minden szép dolog odaveszni látszott.

Legendák keltek útra, hogy mi és miért történt így hirtelen, mert ők még ilyet nem láttak, hogy a gyönyörűen szikrázó kék ég vörös színben pompázva magával hozza az esőt, a rossz időt, és ki tudja mennyi átkot még. Világvége hangulat csapott át köztük,és nem értettek semmit,miért pont most?Bár a rossz dolgok általában sohasem történnek jókor.

Egyesek szerint.

Az eszembe van a folytatás,illetve gondolkozzak rajta hogy színesebb legyen vagy valami tanulságféle legyen benne,de szerintem ahhoz majd máskor kell hogy neki üljek és folytassam … És a bármelyik nap is máskor van,de ígérem,lesz folytatás!

Félelem 1.0

Az elkötelezettségtől való félelmünk is olykor eléggé gátat tud szabni életünknek. Mert milyen jól hangzik az hogy ma megkapod életed utolsó első csókját (Randigurus szöveg,de nagyon megtetszett), valahogy elmarad a bizsergés utána.

 Pedig nem lenne szabad feladni ilyen könnyen, csak nem tudjuk sohasem mit rontottunk el. Illetve ha nincs is elrontva, valami hiányzik a következő lépéshez, lehet ez belső félelem, vagy az univerzum van épp mással elfoglalva és nem ér rá hogy a sorsunkat segítse. Jókor jót mondani, ami kicsit vicces, de minden egyes mosolyba ott rejlik a komolyság,ami legbelül mindig is ott volt,csak próbáljuk elrejteni a világ elől a hisztizős, néha túl érzelmes énünket!Mert a lányok nem szeretik a túl érzelgős embereket,nekik egy bástya kell,amire támaszkodhatnak,ami megvédi őket minden pillanatban. Az is jó ha néha érzelmes vagy, csak nem szabad hagyni hogy ez az érés mindennapos legyen!Romantika nélkül meghal a kapcsolat és az életkedv odavész,ha nem tudunk mindennap egy aranyos mosolyt csalni az arcokra. Nem kell mindig a virág, nem kell a bonbonok se szeri se száma, pár szép szó és pár bók és egy kis odafigyelés, és minden szép és jó!

És tényleg mennyire mellbevágó dolog,mikor észrevesszük,hogy csinálhatunk bármit, akár egy új csodát,vagy bármit, alig van aki észreveszi, és ha pár napig elrejtőzünk a világ elől, túl kevés ember veszi észre hogy te jó ég, ma se láttam azt a fiatalembert,akit a múltkor is. És eshetünk olyan csapdákba, hogyha van egy kapcsolatunk,és minden szép és jó benne,mennyivel szebb a világ,de ha mégse jön össze a nagy szerelem vagy a tökéletes nap,attól a világ teszi a dolgát.

„Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is.” P Coelho

Gyerekdalok jogász nyelven

1) Figyelem!Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki. (Csiga-biga gyere ki....)

2) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos
szervek. (Aki nem lép egyszerre....)

3) Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el. (Csip-csip csóka...)

4) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult. (Megy a gőzös...)

szomorúság ...

Milyen színű a szomorúság?

"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

(ismeretlen szerző)

Boldog pillanatok ...

,,Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozgatta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
...– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan."

Alkyoni Papadaki

A Zahir

A könyvbe a főhős aki tulajdonképpen maga az író,elveszti a feleségét illetve az elhagyja mert a mindennapi rutinba is bele lehet fáradni. Egy idő után,miután megjelenik egy fiú a történetben,és csak annyit mond, hogy a felesége jól van, elkezdődik egy nem kevés ideig tartó önvizsgálat és visszatekintés a közösen eltelt időkre. És rájön hogy minden egyes változásban ott rejlik a csoda,ami bennünk is megvan, csak többet kellene a  másikra figyelnünk. És nem az van,hogy búcsú nélkül örökre,hanem anélkül,de idővel újra találkozunk,és akkor már sokkal jobban fogjuk egymást szeretni és tisztelni. Az egymásra figyelés. És van egy dolog,ami igazán megfogott. Mikor újra találkoznak, a férfi előtte elkezd gondolkozni, mit is szóljon hozzá? És csak annyi jön ki belőle, hogy SZIA. Két hosszú és kemény év után. A nő is csak ennyit mond:VÁRTALAK. És a férfi sírja el magát a nő vállán. Tudnék még erről írni, fogok is szerintem, de mint mindig túl sok dolog jár egyszerre a  fejembe … De lesz még holnap, és azután is. Remélhetőleg!!!

Kedvenc versem

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett. 

Kimond(hat)atlan

Kimond(hat)atlan szavak

A szavak leírva mindig csak szavak,

De ha kimondod, már értelmet kapnak.

Vissza ne fordíthatón és az igazságot szólnak,

Bár hazugon is szépen és fényesen csillognak.

Kimondhatatlan sorok és szavak amik helyett jobb mellébeszélni,

Mintha kimondjuk, és elveszítünk valakit vagy akármi.

Hozzászokni sem túl nehéz, mert ilyenre megtanít az élet,

Mindenféle maszk mögé bújva mondunk csak szépet.

És azt mondjuk persze ami a szívűnket nyomja,

Csak hazugon, nem mindig őszintén, jól csomagolva.

Fájó szavak helyett, amit kimondani nem merünk,

Minden egyes nappal nehezebb, de így kell élnünk.

És most ennyire futotta Tőlem,

Őszintébb se lettem nagyon tőle,

Belémhasít hazugságaim apró tőre,

Felhagyok az álmaimmal egy jó időre!

Még egy kis Coelho meg némi más ...

Van valami amit elvesztünk,és csak későn jut eszünkbe,hogy milyen szép és jó az,csak amikor már elment. És harcolunk a szellemekkel,a világgal, mindenkivel, csak azért hogy visszakaphassuk amink volt. Az kevésbé jut eszünkbe,hogy talán mink rontottuk el,a mindennapos rutinok közbe alig van időnk odafigyelni a másik és saját magunk igényeire,csak a folytonos rohanás az állandó stresszelés,hogy holnap mi lesz velünk,megmarad-e a munkánk,az egészségünk,a szokásos jómódunk,amihez hozzászoktunk,és tényleg nincs erőnk se beszélgetni, se veszekedni se békülni,majd holnap … mert a most nem akarok beszélni róla sokkal inkább elfogadott, és evvel együtt egyszerűbb is. De belekerülünk evvel abba a körforgásba hogy majdnem mókuskerék, minden ugyanaz és mégse, csak nem vesszük észre a jeleket, a szürkeség és megszokottság átvette a helyét azon tegyünk valamit,mint amit egyébként szoktunk…

„Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap, vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy tűnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel, nehogy úgy tűnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba.” P Coelho

1999

1999 márcusa

Hasamon fekszem egy szép márciusi estén,

Körülöttem mindenki, akárcsak én, fél.

Repülőket látunk, az égen repülők szálnak,

Még ma este biztos minket is bombáznak.

És belerázkódik a föld is, ha leér a bomba,

Életek tűnnek, ablakok törnek, házak dőlnek romba.

Egymást húzzuk ha kell a hajánál fogva:

-Jöjj velem testvérem, és ha lehet, ne nézz hátra -

Így futunk sokáig, de minden erőnk véges,

Felettünk az ég is úgy tűnik, hogy véres.

Alacsony ház pincéjébe sokan pihenni térünk,

A többiek, ugye jól vannak! De csak reméljük.

Én is sírok, tiszta szívből, könnyeim potyognak,

Közeledtét érzem az utolsó kívánságnak.

Egyik kezembe cigarettavég, a másikban bögre,

Ez is elmúlik egyszer, és a háborúnak lesz még vége.

Vége lesz minden rossznak, igen, ha minden jól megy, 

De addig csak hinni kell, mert remény nélkül nem megy.

Már nem is tudom, mi  táplálja bennem a reményt,

Talán lesz még jobb is, ha láthatom az otthon melegét.

De mindezt akkor sem tudom magam mögött hagyni,

A bajtársakat, a múltat, túl nehéz feledni.

Van még egy dolog, amiről alig merek írni,

Én csak szeretnék úgy igazából, mint akkor,

Csak ha lehet tisztábban, tejes erőből,

Nem érdekel ki az, aki látja, csak újra sírni.

versek csak úgy

Tiszavirág

Csak pár pillanat és ennyi volt egy élet,

Tiszavirág életem nagyon gyorsan élem.

Ha lenne több időm, de nem lehet, érzem,

Tiszavirág életem nagyon gyorsan élem.

De ne sajnálj, jó ez így, beosztom a létem,

Társaimmal együtt boldogan szállok a széllel.

Amíg van erőm és bírom, bár pár óra és vége,

Tiszavirág életem sajnos túl gyorsan élem.

Jó éjszakát

Kívánom neked, álmodj szépeket ma éjjel,

Békés álmod semmi ne törje szerte széjjel.

Legyen a mai és minden estéd, nyugalommal teljes,

Ha nem is vagyok melletted, akkor is álmodj szépet.

És ne félj ma semmitől, hisz éberen őrzöm az álmod,

Hogy erősen és pihenten járhasd másnap a világod. 

Kósza gondolatok

Még mindig egyedül, valami jelet várok,

Tétován egyedül még mindig Rád vágyok.

Csak Rád.

De hogy ki lehetsz, arcod még homály fedi,

Egy gondolat bennem, hogy nem vagy valódi.

Csak vársz.

Vagy én várok csak mindig álomképeket hajszolva,

Minden egyes újabb nappal a világgal  dacolva.

Csak várj.

Várj és eljövök és hidd el Nekem minden jó lesz,

Kereslek minden nap hogy Rád találjak egyszer.

Kis gitár

Mikor átölelem karcsú tested,

Megáll az idő is körülöttem.

Belefeledkezem mindig veled a világba,

Néha szomorúan, de legtöbbször vidáman.

Legtöbbször te hangolsz jobb kedvre,

Jó hatással vagy mindig az emberekre.

Legalább is aki lát, érintené tested,

Pedig nagyon is nehéz jól bánni veled.

És csakis annak adod legszebb hangod,

Aki legbelül is veled mindig egyet alkot.

Én is próbáltalak magamhoz csalogatni,

De velem eddig még nem tudtál dalolni.

Megismerni vágyom minden egyes porcikád,

Te kölcsönkapott, ezerszer kedves kis gitár.

Eszperente is meg nem is …

Eleve reggel lett, s lent legel egy kecske,

Fenn sebesen verdes felette hetven fecske.

Megkevert engem egy hete egy menyecske,

Mert elvetette eszem, nem tehettem ellene.

Félálomban egyre arra ébredek, hogy itt vagy velem …     

Szinte hallani vélem a hangod is egyre szüntelen …

Zajokból hallom kintről a nevetésedet …

Reggelre persze mindig teljesen egyedül ébredek …

De nem lehetett ez, mert nem kellemes e mese.

Legyen, megteszem neked, elmegyek messze.

Leteszem fegyverem, nem kereslek, elfeledlek.

Ennek leszek mestere, befejezem versemet neked ….

Sebeim

Feltépem a sebeim ma éjjel,

Hagyom, hogy hadd vérezzen,

Akarom, hogy fájjon, és ne múljon,

A könnyem ismét patakokban folyjon.

Kisírt szemekkel és mégis boldogan,

Érzem ereimben a vérem újra lobban,

Erősnek érzem magam a holnapra,

Készen állok kismillió új dologra.

Lelkem sebeiről is megfeledkezek,

Van miért, hát gyerünk, felkelek.

NÉLKÜLED – DE NEKED …

Belebolondulok a zajokba és a csendekbe,

Mik nélküled vesznek nap mint nap körbe.

Tudom Én, csak elmondom mit érzek most,

Őszintén csakis fenn hangon Neked dúdolom.

A legszebb hangokkal és szavakkal tele írva,

Egy elkésett soha ki nem mondott szerelmi líra.

Fülbemászón, selymesen dalolom a füledbe,

Bezártalak a szívembe azt hiszem egy életre …

Együtt

Együtt jóban és rosszban,

Minden nap míg a  szív dobban.

Nem szól most ránk senki sem.

Együtt jóban és rosszban.

Minden nap míg a  szív dobban.

És egyszer sem hazudni,

Mindig őszintén.

Jóban és rosszban,

Veled lenni a két karodban,

Minden nap míg a nap felkel,

Nekem csak ennyi kell.

Jóban és rosszban

Minden nap, míg a  szív dobban.

Rókalány …

Kicsiny erdő, magas fák,

Száraz avar, rókalány.

Szeme csukva, csendbe vár,

Hátha arra jár róka kománk.

Nem mutatja, pedig ki van éhezve,

Némi vadhúsra és szeretetre.

Melyik a fontosabb most neki?

Gyomra korog, hát uccu neki …

Vacsora után még mindig Rá vár,

Kívánom, hogy járj sikerrel Rókalány.

Vallomásféleség

Elénekelném minden bánatom és örömöm neked,

De a hangom végett sajnos nem lehetek énekes.

Így csak kicsiny szobám magányában rád gondolok én,

Felvillanni látom gyakran arcod, mint egy szép kép.

Ismert dalokról jut eszembe hangod,

De mégse vagy itt velem, miattam, tudom.

Mert érzéseimről beszélni neked még most sem merek.

Arról, hogy mindig itt vagy velem álmomban hosszú éjjeken,

És minden egyes álmomban nagyon tetszettél is nekem.

Bejártuk a világot akkor kéz a kézben, örültünk a mának,

Az ősznek, a télnek, a tavasznak, a nyárnak.

Néha reggel ébredéskor úgy éreztem, mindez valóság is lehet,

De olykor még az is eszembe jutott, mit is veszíthetek vele.

Mit is veszíthetnék vele, folyton csak ezt kérdem.

Bár tudom rá a választ – Barátként, félek, elveszítenélek.

Így hát továbbra is csak messziről rajongok Én érted,

De ha üldöz a magány, csak szólj, ott leszek, ha kéred.

Szemedbe nézve …

Mikor a szemedbe nézek,

Értened kéne azt hogy miről beszél,

Azt mondja, hogy holnap reggel

Melletted édesebb lesz az ébredés.

Párnacsatával indult útra az ősi szenvedély,

És már akkor tudtam hogy őrülten beléd estem én.

Ölelkezve a karomban tartalak és így indul a nap,

De akkor vagyok igazán boldog mikor este is ott vagy.

kölcsönvett gondolatok 1

Lady Gaga megtanította, hogy nem baj, ha más vagyok.
Ke$ha megtanította, hogy legyek önmagam.
Michael Jackson megtanította, hogy szeressem magam körül az embereket.
Eminem megtanította, hogy az élet nehéz, de túl lehet élni, és sose leszek egyedül.
Miley Cirus megtanította, hogy sose adjam fel.
Katy Perry megtanította, hogy mindenkinek meg van az élete párja - a Nagy Ő.
Bruno Mars megtanította, hogy tegyek meg mindent azért az emberért, akit szeretek.
Bob Marley megtanította, hogyan élhetem az életemet békésen.
Pink megtanította, hogy sose pánikoljak előre.
Adam Lambert megtanította, hogy nagyon szeressük azt amink van, mert csak akkor ismerjük meg igazán az értékét, ha elveszítjük.
Rebecca Black pedig meg tanított arra h őőő..??? van péntek is …

..a zene megtanított élni…

Az Aerosmith megtanította, hogy az álmaimat nem szabad feladni.
A Guns n Roses megtanította, hogy a szerelem átvészeli a hideg, novemberi esőket is.
Az AC DC megtanította, hogy hosszú az út a csúcsig, ha közben Rock n Roll-t is akarok.
Jimmy Hendrix megtanította, hogy a szerelem lila homály, amiben képtelenség gondolkodni A Green Day megtanította, hogy az amerikaiak idióták.
A Muse megtanította, hogy ha nem vigyázok, kifutok az időmből.
A Nickelback megtanította, hogy a szíve mélyén mindenki Rocksztár akar lenni.
A Red Hot Chili Peppers megtanította, hogy bármikor előfodulhat, hogy híd alatt kell aludnom.
A Beatles megtanította, hogy néha hagyni kell a dolgokat.
A Rolling Stones megtanította, hogy sosem lehetek tökéletesen elégedett.
A Doors megtanította, hogy egyszer mindennek eljön a vége.
A Queen megtanította, hogy az élet üres valaki nélkül, aki szeret engem.
Led Zeppelin megtanította, hogy nem lehet venni lépcsőt a menyországhoz.
A Metallica megtanította, hogy ha bízok magamban, semmi más nem számít.
Lenny Kravitz megtanította, hogy kell valaki, aki bízik bennem.
A Steppenwolf megmutatta, hogy vadnak születtem!


Zene nélkül ...

Zene nélkül nem kellene nekem se az élet,

Zene nélkül minden nappal egyre többet félek

Zene nélkül el se tudnám képzelni a világot,

Zene nélkül már mindegy kinek játszom.  /BK

leginkább szerelmes versek tőlem

A hangok a fejemben ….

A hangok a fejemben Rólad szólnak,

Gondolataimban is csak Téged látlak.

Lépteim, ha elindulok, csak hozzád visznek,

Nem tehetek róla, egész nap itt vagy Bennem.

És mégse, vagy leginkább nem vagy itt,

Valahol a távolba titkon más is lesi lépteid.

Valahol a távolba rólad mesél a csend és a szél,

És mindig azt kívánom, bárcsak most itt lennél.

De eljön majd az idő és újra foglak látni,

Lehet soká lesz nagyon, de ki fogom várni.

És utána nem csak titokban foglak téged lesni,

Minden egyes nap tisztán és őszintén szeretni.

Lehet

Lehet hogy veled álmodtam csodásakat ismét az éjjel,

Vagy csak képzeletem szüleménye játszott ismét velem?

Mert reggelre újkori Hamupipőkeként ismét csak eltűntél,

És egyre csak azt kérdezem: valóság vagy vagy álomkép?

Újra és újra szinte látom az arcod és érzem is hajad illatát,

Mégse vagy itt, valahol messze vagy, de estére „hazatalálsz”.

És már alig várom hogy megint elnyomjon az álom,

És egyszer csak minden kicsi álmom valóra váljon.

Hogy másnap reggelre ne tűnj újra el, maradj még egy kicsit,

Csak pár percet vagy örökké, döntsd el, ez rajtad áll vagy bukik.

Én itt leszek addig is minden egyes reggel, délután és este,

Szóval tartlak és ölellek addig is, mert van még mit mesélnem.

Hallgatok majd  Én is csöndben, ha Te mesélsz majd nékem,

Mert itt vagy velem az álmaimon kívül, és szeretlek Téged. 

Ördögi kör

Megérzem, mit kell mondanom helyesen és szépen,

Bár keresem a szavakat, a világot sem mindig értem ….

Bukásoktól való félelmem vagy az elutasítás szigora,

Minden nap szíven üt  magányom apró szigonya.

Ki nem pattant gondolatok és elkésett tettek mezején,

Fejem felett önmagamtól megint rezeg a léc.

Kimondanám amit nem szabad, bár tiltva nincs,

Őszinteség szemtől-szembe, ma is drága kincs.

Túl nagy csendek vesznek nélküled nap mint nap körbe,

Beléptem egy se veled se nélküled nevű ördögi körbe …

Paulo Coelho

Nem lehet ilyen egyszerű az egész. Csak egy könyv és utána valóra válik minden kívánságunk? Mert a főhős megtalálja, és az író nagyon sok fontos dolgot leír, aminek egyszerűen a TE SZEMÉLYES ÉLETED ÉS A SZEMÉLYES UTAD néven emleget, de bár lenne ebben valami: Hogyha elég kitartóan keresed illetve követed az álmod, legyen az kicsi vagy nagy, a természet segíteni fog a világmindenséggel együtt és megtalálod azt amiért érdemes élni. Lehet el se kell mozdulnod, pont azon a helyen állsz ahol lenned kell, csak nem érzed benne a lehetőséget, és új jeleket figyelvén és követvén is őket elindulsz a nagy útra, hogy utána végül ugyanoda térj vissza ahonnan indultál. A másik dolog ami végül is nézőpont kérdése, hogy a csoda benned van,  és te magad is egy csodálatos ember vagy aki meg akarja ismerni önmagát és a világot, keresi magát és a helyét a világba, holott pont ott van ahol lennie kell. Csak meg kell érteni mi miért történik velünk.

Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek.

Paulo Coelho                                                                                             

Már megint próbálok okos lenni,de valahogy nem megy. De azért ebben a pár sorba benne van minden. Ülünk egymás mellett,tekintetünk csak néha találkozik, próbálunk megszólalni, de inkább hallgatunk. A legdurvább az egészbe pedig az,amikor kérdésre kérdéssel van válaszolva, vagy jön a csend, és mivel a hallgatás beleegyezés, minden szép és jó, csak sehol nem tartunk. A kérdések gyakorisága, ha pláne egy kérdés bánt engemet (merre,hova,idő…), túlontúl tűnik a ragaszkodásnak egy olyan érzéséhez, hogy a busz után futás, ami nem vesz fel, és nem azért mert nincs hely új embernek, mert hát sok jó kis helyen is elfér, hanem mert nem tudjuk a megfelelő kérdést vagy szót amivel rezerválni tudnánk magunknak egy kis helyet legalább a következő megállóig … vagy tovább.Sok minden megfogott a Zahír című  könyvel kapcsolatban,majd egy másik részben írok arról is,most egyenlőre mennem kell ...

magamról egy kicsit

"...Azért építek falat magam köré,mert látni akarom,hogy ki az aki átmássza!..."

Hogy ki vagyok,mi vagyok?Sablonosan: aki ismer tudja.
Néha kicsit bolondos és szórakozott,máskor önmagába forduló,de mindig önmagát adó, maszk mögé kevésbé bújó emberke,akinek nincs elég bizalma magába és néha az emberekbe se,holott a hiba bennem van,kivéve ha ... Ezt a blogot is azért hoztam létre, hogy a mindennapi dolgaimat és gondolataimat világról,mindenről valahogy ki tudjam adni magamból,nem mintha nem lenne aki meghallgatna,de így könnyebb.Nekem.

Túl anyagias és információkkal teli világunkba azért vannak még dolgok amik hiányoznak vagy csak kevesebbre értékeljük, a személyes találkozók száma, a régi ismerősökkel való kapcsolat tartás, mert egy kis holmi kis meg nemértés vagy másképp viszonyulás végett gyerekkori barátok és ismerősök nélkül folytatjuk életünket tovább, mert habár kimondtunk már dolgokat vissza nem lehet csinálni, minek is kellene próbálkozni mentegetni a menthetőt, jobb ha elmegyünk egymás mellett mint két idegen, csak kisbaráti társaságban próbálunk szólni egymáshoz, akkor is csak mert muszály.

Minden ember különböző egyéniség, nincs két egyforma belőlünk se, még ha lenne is egy látható ikertestvérem, akkor se Én lennék, hanem Ő.  

Szeret(né)lek 1

És akkor új napra ébredsz … De még mindig egyedül egy kapcsolatokra épített világ kellős közepén. Illetve hiszed, mert láttad, hogy párban minden könnyebben megy … Példa a szüleid. Vagy bárhova is sodor az élet, mindenhol csupa - öröm boldogság, egy új tavasz ébred, minden madár társat választ, csak benned hal meg valami minden egyes nap,mert nem vagyok elég jó se neki … Se magamnak!De pláne neki.

És persze hogy ebben csak is ő a hibás, mert én tökéletes bla-bla-bla… Hazugság. Azaz nem,illetve de csak magunknak! Mert ha nem vagyunk elégedettek magunkkal és kevésbé vagyunk képesek a változásra miatta,akkor nem benne van a hiba. De mennyivel könnyebb bezárkózni és mindent a másikra fogni. Pedig ott kezdődik általában, hogy nem is tudjuk mi magunk se, hogy mi a baj velünk vagy a világgal? Talán egy új frizura, pár új cucc, és talán ha kimozdulunk az életbe este, összejöhet a találkozás a (hogy lehet felismerni a NAGY Ő-t? Bazi nagy kerek valami két idézőjellel felette! J ) nagyon Vele!

Mert vele minden szép és vele minden jó, vaníliás csoki fagyi amikor csak megszólal és rám néz. És a hangja… ÓÓÓ… Már megint csak elképzeltem valakit valaminek és nem,de ha esetleg igen és tényleg benne látni a fényt az alagút végén, hogy ketten az úton vele elképzelhető a világ,bármi is jön szembe. Akkor szerintem saját magam zavartam össze, és azt a kedves ismerőst,aki talán olvas… J 

És hogy őszintén mi van?Egy ismerősöm azt mondta egyszer,miután olvasta a verseim,hogy szerinte ez a legőszintébb versem,és tudja rólam,hogy valószínűleg így is érzek ... Feketén/fehéren.

SZERETNÉ(le)K

Én csak szeretnék boldog ember lenni,

Én csak szeretnék mindig becsületes lenni,

Én csak szeretnék egy jobb világban élni,

Én csak szeretném, ha többé nem kellene félni.

Én csak szeretnélek téged valahol meglelni,

Én csak szeretnélek igazán szívből szeretni.

Minden gondom, bajom elől hozzád menekülni,

Két karod közt, ölelésedben biztonságra lelni.

Én csak szeretnék, ha lehet, mindég veled lenni.

Én csak szeretnék két szemed tükrébe fürödni,

Én csak szeretnék végre neked énekelni,

Én csak szeretnék újra ismét szeretve lenni.

De nem tudom merre is induljak el feléd,

Kereslek, de nem talállak, jöjj te inkább elém. 

Első verseim egyike

valami 1

Elkezdtem régen nézni egy sorozatot, ami arról szól hogy egy pasi a jövőben elmeséli a gyerekeinek, milyen volt az az út, ami ahhoz vezetett, hogy megismerje a leendő feleségét, de ennél előrébb ugorva, mennyi kis csapda van a párkeresésbe, és honnan tudod valóban Ő e az igazi akit neked szántak? Finom kis poénok, egy baráti társaság mindennapjai jó és rossz dolgokkal együtt, mint a hétköznapi életben. És mégis vannak benne nem is egy, nem is kettő, hanem ezer és egy dolog amin érdemes elgondolkodni, és mégis túljutva három teljes évadon (várom már a folytatást), valahogy mindenkinek és magamnak is csak azt tudnám javasolni hogy ne adjuk fel és találjuk meg a magunk Robin-ját. Bár idővel kiderül hogy mégse illenek össze, mert ha az első évadban egymásra találnak és utána boldogan élnek, nem biztos hogy annyira eladható lenne a történet. Igaz, a többi barát sorsát is nyomon követjük, de ROBIN ÉS TED a lényeg.

És most megint vissza a házinyúlra nem lövünk?! Pro és kontra, mellette és ellene, és mégis nem jó ez így. Ki dönti el ki a házinyúl és ki nem?

Valahogy könnyebb a házinyulat becserkészni, hiszen tudod minden egyes hóbortját, mit szeret, mit nem, kedvenc színe, kedvenc dala és lehetne még sorolni. És mivel a másik fél ugyanannyira fedi fel lelkének titkait barátja-barátnője(házinyula) előtt, a másik fél is tud mérlegelni, csak a túl sok gondolkodás és miegymás, a sok millió közös pillanat, a teljes bizalom, de jön a SAJNÁLOM,DE …. Jobb kifogások kellenek annál minthogy „házinyúl”, de ezt sokkal könnyebb kimondani, mert nem akarunk senkit sem vérig sérteni, pedig lehet az lenne a nyerő húzás. Bár a barátság erősen rámehet, vagy ha meg is marad, a csomó az aranyfonálon megmarad. Lehet inkább változtatni a viselkedésünkön, hogy egyik cselekedetünk se legyen „kétértelmű”! Mindenki láthat jeleket, vagy félre érthető szavakat, a maradjunk barátok a közhelyek királya, a kommunikáció onnantól leáll és se egy mail, se semmi, vagy ha igen? Skizofrén szerepkörökbe burkolózva játsszuk a szerepet, mert egymás előtt véletlen se mondjuk már ki másodszor, ne adj harmadszor. Nehéz dolog játszani, fárasztó is egyben, és most megint oda jutunk: NEM AKAROK  BESZÉLNI RÓLLA!!! Fojtsuk meg egymást a legelső adandó alkalommal, vagy maradjunk a vérig sértelek ha addig élek is, és utána talán elgondolkozol mi lett volna ha nem házi tepsifülesként viselkedsz!!! De az is lehet mi jövünk rá, hogy -  „bilibelógakezünkhasoseébredünkfellilaálomfelhőketzavarászvamindig”””.

Hazug nap

Már megint egy hazug nap, legyen már vége,

Ismét becsapottan és kérdőn nézek fel az égre,

Meddig kell még ennek tartani, mikor jön a megoldás,

Bármerre nézek előttem nincs ki vezet, nincs változás.

Vagy csak a rossz utakon való haladás mindig,

És már nem tudom merre és másnap mi vidít?

Az se érdekel látlak-e és velem leszel-e holnap!

Már nem tudok bízni, a reménytelenség kóstolgat,

Ha megszűnik forogni a föld, ez az egy mi megmaradt,

Nem tudtam irányítani jól talán sohasem a sorsomat.

Mi nem hiányzik többet, azok a hazug hadak is eltűnnek,

Vége lesz holnap a reménytelen szánalmas létemnek.

És nyomot nem hagyva magam után lépek le a színről,

Minden érzés mi bennem egyszer testet ölt, most végleg megölt!  

Szeretek olvasni, nem a világhálóról leszedett könyveket, hanem a nyomtatott formátumot, segít sokat abban hogy szókincsem legyen, majdnem két lábon járó szinonima szótár legyek, és mégse jönnek a szavak ha valami komolyat kellene mondanom, hogy igen ez meg ez van bennem, beszéljük meg. Leblokkolok, reszketek egész testembe, ráz a hideg és …Lehetne még sorolni.

Maradok az ugrálgatásnál inkább, ez passzol jobban az egyéniségemhez,folyt köv ...

szerelem 1.0

„A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni”

Az első és talán legigazabb ,sőt talán a legfontosabb dogok egyike az életben, a szeretett személy elé állni és megmondani hogy mit is érzünk irányába, az az igazi tett ami elismerésre ad okot, és  nem szabad előre gondolkodni hogy mi is lesz a válasz, hanem csak hagyni sodródni az eseményeket. És ha nagyon nagy szerencse vesz minket pártfogásba, talán meghallgatásra találnak szavaink, boldogan élünk egy darabig egymás féltő ölelésében. Vagy tovább …

Ám több újabb kosár és elvesszük a bizodalmunkat magunkban és mindenki másban, a gondolatainkba beleássa magát az a dolog, hogy úgyse fog összejönni már megint, és nincs elég erőnk se felállni minden egyes hatalmas pofon után, csak fekszünk a magunk ásta „úgyis elbújok a világ elől” lukunkba és evvel elszalad mellettünk az élet és az sok esély a jóra, mert talán mikor egyszer legkevésbé várjuk, megérint minket a múzsa. Pedig sajnos a bukás a mindennapibb, a megszokottabb, és hiába vársz egy másik szembejövő lehetőségre, késik minden, vagy csak nem a megfelelő helyen várakozunk, mert a sült galamb komplexus sem mindig működik tökéletesen, az esetek túlnyomó részében pedig egyáltalán nem. És mégis csak bízunk és hiszünk és bízunk és elszalad minden más lehetőség, csak nem épp arra figyelünk. Pedig szét kellene nézni minden egyes alaklommal, de nem, mert már megbízunk saját kis ítéleteinkben, és a nagyon nagy pofonoktól vagy ha épp elüt egy arra járó autó, és nincs tovább eszmélünk a valóra, hogy igen Én már láttam ezt előre és mégis arra mentem, holott tudtam hogy csakis rosszabb történhet mint amiben jelenleg vagyok.

Tükröm, tükröm mond meg nékem, van e nagyobb hülye a vidéken? Állandóan kerülni a  tükröt, hogy ne mondhassa a szemembe, hogy Te bunkó állat, már megint idehaza itatod az egereket, téped csak ami önmagadból maradt?

Nagyon nagy emberek mondták és hirdették hangos szóval, hogy: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem,…”,és addig - addig mondogatták és írogatták, hogy valóra is vált és bár a szabadságért harcolva eleshetünk, de nagyon, amiket vívunk, de ezen harcok nem csak másokkal hanem Önmagunkkal szemben is alul maradhatunk, illetve ez a gyakrabban előforduló cselekmény. És a nehezebb is. Igen. Talán. Vagy a harc hevébe megint nem magunkra és a környezetünkre figyelünk és akkor megint lecsap Ránk a magánynak olyan hatalmas nehezedő terhe hogy már nem bírjuk elviselni. De mielőtt a kútba ugranánk, megpróbálni vajon van-e aki kihúz, mérlegeljünk kicsit. Nézzünk magunkba, tegyünk fel pár egyszerű kérdést ugrás előtt, majd nézzünk kicsit hátra, még pár kérdés, el lehet húzni a végtelenig, és NEM LE HANEM KI KELL UGRANI, na nem holmi személy és teherszállító közlekedő jármű elé hanem az ÉLETBE.

Na jó, már megint könnyen magyarázok sok mindent, próbálok okosnak látszani, de nem mindig megy nekem se hogy megmozduljak, kilépjek magamból és önfeledten nem gondolva semmire nekivágni az ismeretlennek. Csak menni amerre jónak tűnik, új barátok és új élmények fele amik várnak.

Olvastam valamit:”…jólesett kezének simogató hűvössége és az egész lényéből áradó intelligencia, csak éppen abban nem voltam biztos szeretem e.

Abban pedig még kevésbé, hogy egyáltalán létezik e a valóságban szerelem?”

És elgondolkoztam, hogy lehet ebben is valami? Hogy két idegen ember találkozik a véletlen és a sors különös kölcsönhatása segítségével, és a kölcsönös egymás megismeréséből és társaságának hiányából indul-e ez a folyamat, vagy rögtön elfogadják egymást abban a pillanatban, és ez már a szerelem első látásra? És egyáltalán még mindig nem tudjuk létezik e? Én mindenesetre hiszek benne. Mind a kettőben.

De vissza az eredeti kérdésre: Ha szerelem rögtön nem is, de már az a tény hogy vele valahogy jobban eltudom magam is viselni és nagyon hiányzik a társasága, ez még csak szeretet vagy a barátság? De mivel legnagyobb szerelmünket is beavatjuk legkisebb és legtitkosabb vágyainkba, akár a legjobb barátunkat, talán egy jó kérdés hogy akkor hogyhogy nem a legjobb barátba vagyunk szerelmesek? És jön a válasz, hogy a legjobb ellenkező nemű barátok közt nem lehet szerelemről beszélni, mert ha már testi vonzódás is van a dologba, akkor már nem is lehet nagyon barátságról beszélni. Ha még ugyanazon baráti társaságba is vannak akkor meg pláne nehezebben megoldható a dolog, azaz szerelem vagy kölcsönös szimpátia nehezebben alakul ki. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne a dolog, hiszen előtte nem kell megjátszanom már magam,  ismer rég óta, de egy párkapcsolat kezdeténél azért jobb mérlegelni azt a lehetőséget is, hogy mi lesz hogyha végül is nem azt kapjuk egymástól amit mind a ketten szeretnénk? Elveszthetünk egy nagyon fontos embert ezáltal, akire barátként azért számíthattunk és sok mindent megbeszélhettünk előtte, de most a nem érzem jól magam ha ő is ott tartózkodik egy légtérbe velem. Nehéz döntés. De ha már többet akarunk mint barátságot, és elutasít, ugyanez a helyzet, nem is kell kapcsolati szintre emelni a dolgokat. Sajnos volt már benne részem, el is vesztettem valakit ez által, és pont ez történt velünk amit leírtam.

A világ állandóan változik, de még mindig nem szívesen vagyok – vagyunk egymás társaságába. Lehet jobb is ez így, az Idő majd eldönti.

valahol el kell kezdeni ...

Próbaképp elkezdtem írni, és végül is jó úton haladtam egyes ismerősök szerint, és most kemény fába vágom a fejszém, hátha nem csorbul ki az éle, megpróbálok egy saját blogot készíteni, gondolatok az életről, szerelemről, szerintem idővel lesz téma más is, csak a kezdőlökés meglegyen, illetve páran ha elolvassátok, már megérte elkezdeni...
Akkor kezdjük a legelején:

Mostanság egyre több emberkének az ismerőseim közül mutogatom néha, hogy miket írok, és valahogy senki sem hiszi el, hogy nincs egy konkrét személy akihez szólnak azok a bizonyos "szerelmes" sorok. Pedig így jobb és könnyebb is ha csak ISMERETLEN ÉDESként szólítom meg azt akinek szól, holott sajnos Én se teljesen tudom kihez is írok, csak jönnek a szavak, és a betűk, és ha szerencsém van ezek a betűk és sorok rímekké és egy új szerelmes – ismeretlen - találj meg – írássá, vagy valamivé alakul,ami kikívánkozik belőlem. Ezért is olvasok ilyen sokat, szókincs meg miegymások végett, és vagyok két lábon járó szinonima szótár. Bár egyre kevesebb vers születik meg bennem, ha valami van se merem rögtön megírni most már, hagyom kicsit bennem pihenni. Holnap aztán ha ki nem megy a fejemből, akkor majd megszületik, és tovább bővül azon dolgok listája amit nem mutogathatok mindenkinek. És valahogy lehet mégis vagy mégse teljesen Én vagyok eme sorok mögött attól hogy értelmi szerzőjük vagyok, mert túl komoly dolgokról írok ahhoz képest hogy általában véve én egy „komolytalan” embernek vagyok tartva. Hát ebből csak annyi most jelen pillanatban az igazság, hogy Én se teljesen tudom mi. Ha valaki okosabb és ezt megmondja, hogy most mi van, akkor hallgatom. De tényleg, addig is alkotok, azaz próbálom kiírni a gondolataimat rímekbe szedve vagy akárhogy másképp csak írjak, mert legalább hagyok valami kis nyomot magam után.

2012.04.06 - A világ más szemmel

A világ más szemmel

Kinézek az ablakon, ismét egy újabb buta reggel,

Emberek rohannak a dolgukra nap mint nap ezerrel,

Rohannék én is, de már nincs sok erő bennem,

És különben is, hova, merre, kivel és minek menjek.

Megváltoztunk, elszállt az időnk lassan,

Nincs bennünk erő sem figyelni egymásra.

Ilyenné tett a világ minket, választásunk nincs sok,

Börtön ez az élet, bár nem mindig látszanak a rácsok.

Persze, jön a szöveg, hogy minden döntés rajtad áll,

Igaz, de ha rossz útra lépsz, akkor hogyan tovább?

Kitől kérj tanácsot, hogy mit is kellene tenned?

Hogyan is folytasd tovább a már megkezdett utad,

Mert minden játszmába mindenki csak magára fogad.

Én nem akarok örökké ebben a börtönbe élni,

A szabad akarat bennem még fel fog ébredni.

Sokáig fogok kiabálni, még valaki meg nem ért,

Fogjunk össze emberek, MINDENKI MINDENKIÉRT!

Együtt biztos tudni fogunk, ha nem ma, holnap, csodát tenni,

Hát merjünk bizalommal a másik fele nyíltan közeledni .

Lehet a másik embert saját magáért szeretni, hidd el,

Az Erő bennünk van, és ha elnyomnak is, ne adjuk fel.

És próbáljuk meg újra, tudunk e szabadon élni,

S építsünk egy új világot, ahol lehet még remélni. /BK