Nézőpont

És meg is jöttem, és kíváncsian várom, mit hoz az idei év.

Eddig leginkább havat hozott. De jó volt a hóesésbe is kimozdulni egy kicsit. Mozi és csavargás, és továbbra is keresem az utam. Meg önmagam meg a mosolyomat, meg minden mást. Amíg van erőm, igyekszem verselni is. Olvasni és olykor néha írni is.

És nyitott szemmel járok a világba, figyelek és (félek, ez még nem múlt el) próbálom kitalálni, hova merre tovább. Annyi dolog csábít. 

Csak sok a délibáb köztük. 

Becsapni meg nem akarom se magam se mást. Bántani se. 

Csendben egy sarokba, pislákoló gyertya fényénél más szemmel nézek a jövőbe. És az jutott az eszembe, hogy :

"Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni." André Maurois

Csak nehezen megy a felejtés. Így jártam, ez egy ilyen nap. 

Új nézőpont kellene. 

Valami pozitívabb.