Ha kezünkbe veszünk egy akármilyen értékű papírpénzt,amely kicsit használtnak tűnik is, az értéke annyit ér amennyit ráírtak. Ha félbe hajtjuk, ugyan annyit ér még mindig. Ha még félbe akkor is. És így mehetünk végig, ameddig meg tudjuk felezni vagy hajtani. Az értéke nem változik. Ha ledobjuk a földre, és megtapossuk, az értéke még mindig a régi.
Nem így van viszont az embereknél. Ha túl sokszor bántanak valakit, akár szóba akár tettekkel, meglátszik rajta. Nem megy mindig az a hozzáállás, hogy először nézd meg, ki az aki mondja ... És késő bánat a nem úgy gondoltam, csak kiszaladt a számon hirtelen felindultságomban. És ha többször mondanak valakire negatív jelzőket, elhiszi magáról, hogy tényleg értéktelen. A pénz csak egy tárgy, az ember pedig egy érző lény.
A pénznek nem fáj ha hajtogatják, meggyűrik, tapossák.
Az embernek igen. Mert képes felállni minden elesés és "bántás" után, de rajta is meg fognak látszani sokáig a "jelek", amiket naponta kapott. És tud még mosolyogni is IDŐVEL, de nem mindig tiszta szívből.
És utána hosszú az út, hogy újra bizalmunk legyen a világba. Vagy bárkibe.
EZÉRT NE BÁNTSUK EGYMÁST SOHA ... MERT NEM TUDHATJUK, HOGY EGY ÁRTATLAN MEGJEGYZÉS MEKKORA ROMBOLÁST TUD A MÁSIKBA OKOZNI.
"A pénz értéke sajnos nincs arányban az egyes emberek által neki tulajdonított értékkel." Véronique Olmi
Hioszi Tatiosz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése