Pénz kontra ember

Ha kezünkbe veszünk egy akármilyen értékű papírpénzt,amely kicsit használtnak tűnik is, az értéke annyit ér amennyit ráírtak. Ha félbe hajtjuk, ugyan annyit ér még mindig. Ha még félbe akkor is. És így mehetünk végig, ameddig meg tudjuk felezni vagy hajtani. Az értéke nem változik. Ha ledobjuk a földre, és megtapossuk, az értéke még mindig a régi.
Nem így van viszont az embereknél. Ha túl sokszor bántanak valakit, akár szóba akár tettekkel, meglátszik rajta. Nem megy mindig az a hozzáállás, hogy először nézd meg, ki az aki mondja ... És késő bánat a nem úgy gondoltam, csak kiszaladt a számon hirtelen felindultságomban. És ha többször mondanak valakire negatív jelzőket, elhiszi magáról, hogy tényleg értéktelen. A pénz csak egy tárgy, az ember pedig egy érző lény.
A pénznek nem fáj ha hajtogatják, meggyűrik, tapossák.
Az embernek igen. Mert képes felállni minden elesés és "bántás" után, de rajta is meg fognak látszani sokáig a "jelek", amiket naponta kapott. És tud még mosolyogni is IDŐVEL, de nem mindig tiszta szívből.
És utána hosszú az út, hogy újra bizalmunk legyen a világba. Vagy bárkibe.
EZÉRT NE BÁNTSUK EGYMÁST SOHA ... MERT NEM TUDHATJUK, HOGY EGY ÁRTATLAN MEGJEGYZÉS MEKKORA ROMBOLÁST TUD A MÁSIKBA OKOZNI.


"A pénz értéke sajnos nincs arányban az egyes emberek által neki tulajdonított értékkel."      Véronique Olmi

"Megbecsülés, fény rang, dicsőség - bármily nagy értéket látnak mögöttük a többiek, tudd, hogy az emberség mindegyiknél nagyobb."
Hioszi Tatiosz

Depesszió

"Különös, de soha nem jött elő a depresszióm az ilyen felhős, szürke, hideg napokon. Ilyen időben mindig úgy éreztem, hogy a természet összhangban van velem, és a lelkemet tükrözi. Amikor viszont kisütött a nap, a gyerekek kint játszottak az utcán, és mindenki örült a szép időnek, olyankor borzalmasan éreztem magam. Mert micsoda igazságtalanság, hogy ennyi boldogság van a világban, csak nekem nem jut belőle."
Paulo Coelho

Nincs erőm lerombolni ezt a világot, amit évekig építgettem. De belátom, hogy túl sokszor látom feketén a dolgokat, talán kevesebbet mosolygok, vagy nem mindig vagyok már az a  vicces emberke mint ezelőtt.

Vannak itt még ki nem mondott dolgok, amiket nem szabad leírni. Mert akkor ... OK, elásom őket jó mélyre egy gödörbe, de akkor is bennem maradnak egy kis részei. És azok a kis részek tudnak tönkretenni belülről sokunkat.
Most úgy érzem engem is ez ért utol. Lesznek még vidám versek, vidám énekek, segítségre van hozzá szükségem, ezt belátom. És talán ez az első lépés ahhoz, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz. Mert lehet nekem is hiányzok ÉN.

De most egyenlőre mennem kell, igyekszem hangosan kiabálni mindenkinek ha segítség kell ... Hátha nem csak süket fülekre találok.

Ui.: Vers sincs most, elnézést érte mindenkitől.