Várni csak várni ...

Találtam ismét valamit a neten bolyongó versek közt egyet ami 

megfogott első olvasásra.

Ehhez talán nem kell hozzá fűznöm semmit.Most a hallgatáshoz 

meg a csendhez van kedvem.És várni...

Tamkó Sirató Károly: Bíztató

Ne ess kétségbe, érjen bármi!

Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:

Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.

Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:

És győzött az, ki várni tud.

Képzelgés,avagy mi lenne ha ki is mondanám?

Egy ki nem mondott szó,egy meg nem tett lépés.Még mindig a "majd holnap".És holnap.És így tovább.
Őszintének lenni meg néha veszélyes is,mert ... Na jó,nem leszek depressziós,nem irkálok ide olyat,amiben talán én se vagyok biztos.De álmodozni szabad.És ábrándozni is néha.
Van az utóbbi időben ismét kedvem verselni,igyekszem is ide feltenni őket,de még mindig a saját szememmel másként látó,érző,ki nem mondott szavak tengerén hánykolódok.Na de majd csak kikötök valahol,addig is szerintem most félig csukott szemmel olvassátok el,és igen,jöhet a kritika.

KÉPZELD EL

Képzeld el,hogy valaki Rólad álmodik,

Arról,hogy egyszer majd kéz a kézbe

Kiáltok a világ elé,és minden jó lesz,

Nem szakít szét az élet,hanem segít.

 

Képzeld el,hogy valaki mindenre emlékszik,

Ami akkortájt történt mikor meglátott,

Érted lehozta volna az összes csillagot,

De nem mert lépni,feléd közeledni.

 

Képzeld el,lehunyt szemekkel,

A felhők mögött a nap mosolyog,

A réten a kispatak vidáman csobog,

Aki meg vallani nem mer,Én vagyok.

Tánc és csend

Újra megyeget az írás,még mindig nem madár füttyös reggelekről,ami bennem van és más szemmel,ahogy épp érzem magam.És ha már kimondanom még mindig nem lehet,mert még mindig bennem van a félelem hogy Rám szakad az ég,ha megpróbálok lépni.Szeretnék képet találni ehhez is,és szerintem fogok is,de egyenlőre ennyi,hogy:

Két hallgatás közti csendbe

beleszerettem a szemedbe.

Két tánc alatt,mit veled jártam,

egy kicsit a raboddá váltam.

És most mégis, csak el kell válnunk,

De szívemben a táncot örökké járjuk.

Egy kedves ismerős emlékére ...

Hol volt,hol nem ... Mint mindig ... De már nincs közöttünk sajnos ... Attól még gondolok rá néha,pár kedves ismerőssel együtt ... Neki írtam egyszer,miután megtudtam mi történt vele ... Nyugodjék békében

H-nek

Elmentél Tőlünk, talán egyszer szerettél,

Fiatalon elragadott a nagy kaszás, a Hóhér.

Azt hitted boldog vagy és nem a földön jártál,

Belőve drogokkal minden este mással háltál.

Talán menekültél volna de már nem volt erőd hozzá,

A rózsaszín világodba menekülve magadba zárkóztál.

Vagy ha közeledbe is került bárki, nem vehetted észre,

Belőve drogokkal minden este nem igazán voltál észen.

                      

És most ennyi volt, de tényleg,

Nincs visszaút a halálból Néked.

Túladagolva, utolsót lélegzel,

Ennyi volt, most menned kell.

Itt hagytad mögötted fiatalon egész életed,

Fentről nézel csak döbbenten és nem érted.

Mink se értünk, csak sírunk és kérdőn nézünk az égre:

Belőve drogokkal minden este, nem hisszük, hogy megérte.