Egy újabb vers képpel,

Hát igen,ennek is eljött az ideje,új kép,új vers,csak a többi a régi,mármint az érzések,valami üresség,illetve mégse az,de ... Beszélni meg nem kell róla,minek?
Így a jó,vagy mégse,majd idővel ... És hogy akkor majd merre?Kiderül ...
De most tényleg eljött a lépések ideje ...

Lépek

Már én se tudom, mit is kellene tennem,

Ott vagyok, szemedbe nézek, és nézlek.

Csak téged.

Nem nyílik szóra a szám, amikor kéne,

Pedig elveszek néha a szavak tengerébe.

Nem értem.

Se magam, se a világot, általában senkit,

Hallgatni is könnyebb, mint másfele nézni.

Csak nézzed.

A szemem mindent elárul,elnézek hát félre,

Csakhogy ne lássa senki se, mi is amit érzek.

Mert félek.

Ha rád nézek és megszólalok, rám szakad az ég is,

Legyen az, amit tartogat az éj,elfogadom hát én is .

És lépek.

Kép is volt,mint az alcím sugalja,de inkább kép nélkül,minthogy valami félreértések végett baj legyen belőle ... Inkább ez a lépés amit teszek ma ... Képtelenül