Ki hogy szeret

Somlyó György : Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Van egy csoport,ahonnan szoktam mostanság verseket olvasni,és sok írással találkozok,és némelyik eléggé ihlető hatással van rám,illetve valamit vált ki belőlem ... Én is valahogy kiadom most.

Ki hogy szeret

Van aki csak csendben rajong,úgy szeret,

Valaki távolról figyeli léptedet,úgy szeret,

Titokban,nem is tud más róla,úgy szeret,

Ha ki is nevetik érte,még akkor is szeret.

Van akinek egy dalról jutsz eszébe,úgy szeret,

Van aki verseket ír hozzád csendbe,úgy szeret.

Van aki a szemedbe nézve reszket,úgy szeret,

Valaki meg azért aki vagy,csak is azért szeret...

Egy újabb vers képpel,

Hát igen,ennek is eljött az ideje,új kép,új vers,csak a többi a régi,mármint az érzések,valami üresség,illetve mégse az,de ... Beszélni meg nem kell róla,minek?
Így a jó,vagy mégse,majd idővel ... És hogy akkor majd merre?Kiderül ...
De most tényleg eljött a lépések ideje ...

Lépek

Már én se tudom, mit is kellene tennem,

Ott vagyok, szemedbe nézek, és nézlek.

Csak téged.

Nem nyílik szóra a szám, amikor kéne,

Pedig elveszek néha a szavak tengerébe.

Nem értem.

Se magam, se a világot, általában senkit,

Hallgatni is könnyebb, mint másfele nézni.

Csak nézzed.

A szemem mindent elárul,elnézek hát félre,

Csakhogy ne lássa senki se, mi is amit érzek.

Mert félek.

Ha rád nézek és megszólalok, rám szakad az ég is,

Legyen az, amit tartogat az éj,elfogadom hát én is .

És lépek.

Kép is volt,mint az alcím sugalja,de inkább kép nélkül,minthogy valami félreértések végett baj legyen belőle ... Inkább ez a lépés amit teszek ma ... Képtelenül

Ha egy emlék újra él ...

Ez mellé is volt régen egy kép ... Illetve a gépen itthon úgy is van rajta ... Majd itt is megjelenik képpel nemsokára,addig is így olvasgassátok ...

Elmosódott kép

Szerte foszlott árny lettél bennem,
minden emlékem veled elfeledtem.
Most hiába próbálom felidézni arcod,
nem megy,belül már feladtam a harcot.

Ködökbe zárva új utakon másfele tartok,
A szél kifújta belőlem végleg a hangod.
Ha mégis találok valahol egy megtépett képet, 
Sóhajtok talán, és száz darabra tépem az egészet.