Találka valakivel és aztán semmi ...

OK,ha már itt tartunk, akkor következhet a beszélgetés, mesélni kölcsönösen magunkról pár vicces történetbe foglalva azokat a pillanatokat az életünkből,amit jobb mielőbb a tudomására hozni. Ó,te jó ég, történt velem ezer éve hogy … Na jó,nem is történt, csak úgy esett… Csak most ne jöjjön rá hogy kamuzok!Őszintén csak őszintén megmondani mindent, mert az őszinteség őszinteséget szül, közhelynek tűnhet, de igaz. Legalább ez.

Aztán jön az a dolog,hogy azért vannak a jó barátok … Igen,azért vannak,hogyha közös ismerősünk van,na akkor lehet a másikról rengeteg pozitívot mesélni (rendes, kedves, becsületes, jó gyerek, … ), azért,mert mindketten szépek és okosak vagyunk és jól mutatunk egymás mellett. Csak ha már túlontúl közbeszólnak, a túl nagy reklám se jó mindig,például csak azért elindítani egy lavinát,hogy meglásd merre lépnek el a veszély zónából az emberek,azaz lesz-e erejük,idejük,türelmük megbeszélni/megoldani a lavina okozta veszélyt,amit nem magadnak okoztál …De azért jó abba is belegondolni,hogy egyesek megtennék helyetted amit te se tudod akarsz-e…Csak is miattad,ezt mondják. És néha eszembe jut ilyen esetekbe,hogy minek az embereknek ellenség,ha ilyen sok rendes/kedves ismerőse van.

És ilyen ismerős/barátból elég egy is. 

Végül is jó pár hónap ismeretség után elhiszünk dolgokat a másikról,amit nekünk is meglepő,hogy egyáltalán nem ilyennek ismertem meg,de ahhoz meg nincs erőnk meg időnk(kifogás), hogy egyáltalán a másikat megkérdezzük,hogy igaz-e vagy ki kavar be már megint a mi kis világunkba.

Végül is teljesen mindegy,oda jutottam,mert hogy nem érdekel a másik mit akar megbeszélni,illetve két hónap alatt nem tud szakítani röpke 15 percet valakire,aki barát vagy bármi más lehetne…

Macska-egér játék az egész. Ha az egyik ráér,a másik nem,és fordítva. De a neveltetés megengedi,illetve megköveteli az olyan végszót,hogy ha bármi nagy baj van,és segíthetek,nyugodtan lehet szólni. Pedig nem,csak ugráltatni hobbi szinten a másikat. Ez van,és már unalmassá válik az ugrándozás is néha.

Nagyon...

Találkoztam bárkivel ...

Úgy indult már megint,hogy versenyt hirdettek,Én meg élni akartam a lehetőséggel,de ahogy jobban belegondoltam,úgy határoztam,versenyen kívül osztom meg a verset.
Elnyerte egyes emberkék tetszését,de már megint megkaptam,hogy túl depressziós,azaz sok a fájdalom benne,annak ellenére,hogy igen mély mondanivalója is van.  
Meg szeretnék páran ha lenne pár vidámabb írásom is...
Majd igyekszem vidámabb dolgokat is hozni,írni addig is ez van!

Találkoztam Bárkivel … (Jövőböl jött Énemmel)

Messziről csendben egy ember közeleg,   

Valahonnan ismerős, ám fel mégse ismerem.

Mellém ér, rám kacsint és mosolyog,

Szemén látszik,ő biz tudja, én ki vagyok.

Pár szóra megáll és elkezd mesélni,

El kell, hogy menjen innen egy új életet élni.

Megbántottan és haragban a világgal,

Csalódva minden egyes kis dolog által.

Szemében a fény már kevésbé ragyog,

Elindult világot látni, mert itt megfagyott.

Az emberi közönytől és a hazug szavaktól,

Minden egyes átmulatott boros éjszakától.

Hisz semmije nincs, se rokona se kincse,

Mégis megtalálja mindig a bánat bilincse.

És megszabadulni mindentől, ez az útja célja,

Meg sem áll addig talán, még a két lába bírja.

Tőlem ha lehet,akkor még annyit kér csupán,

Gondoljak rá néha, hogy vajon hol és merre jár.