Múzsa 3

Azokban az években Vörösmarty Mihály szerelmi líráját egy Laura nevű hölgy ihlette.
Iskolában a Csongor és Tünde volt a kötelező, aki pedig más irodalmat részesít előnyben, marad A merengőhöz, szerintem sokan ismerjük. Nekem az a nagy kedvencem tőle.
"Hová merűlt el szép szemed világa?                                         
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?."

Ismerkedek most pár versével, ez valamiért megfogott:
„ A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudtatok nekem,
Hogy a lány mind hamis.” KI A HAMIS?

És ha nem figyelek oda, lemarad a Szózat(ami kevésbé szerelmes, de igencsak ismerős), hogy : 

"Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsõd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar.

A' nagy világon e' kivûl
Nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors' keze,
Itt élned, élned' halnod kell." (Részlet)

Fanni, Lilla, Laura.

Biztos sokan vannak még akiknek a legszebb szerelmi vallomások szólnak.

Bár lehet „délibáboknak” is írni.

Nekem is volt, van múzsám, csak titokban írok neki. Csak a fiókom tudja néha kinek szól a vers, mert sehova sem rakom úgy ki, hogy most neki írtam volna.

Majd egyszer talán igen.

Addig is ballra el, és megyek és olvasok, keresek valamit tovább.

Múzsa 2

Újra itt és megint egy múzsa.

Csokonai Vitéz Mihály Vajda Júliával való megismerkedése után számos versében szólt a lányhoz. Lilla néven szólította.
Nem sokat olvastam tőle, de A reményhez tetszik legjobban. Valahogy a versek megfognak, magukhoz láncolnak kisiskolás korom óta.
Sajnos sokat nem tanulunk, vagy csak én nem emlékszem(és ebben az esetben elnézést mindenkitől, kiváltképp volt tanárnőimtől), azokról akiknek ezek szólnak. Idővel mi magunk kutatunk olykor utána.

Csokonai vitéz Mihály: A reményhez(részletek)
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!...

…Csak maradj magadnak!               
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál…

…Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

Múzsa 1

EL is jöttem újra.

Február 15. Gyönyörű szép pénteki nap volt idén.

És ha már verselgetek néha, tehát elméletileg nekem is van múzsám, akkor itt egy pillanatra meg is állok, hogy felidézzem a legnagyobbakat. Mert ezen a napon sokan haltak meg közülük. Lett téma , amiről megpróbálok pár szóban( a saját szememmel és fülemmel, és amiket olvastam) megemlékezni, irní róluk.

·         Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni – Radnóti a kedvencem, ezt lehet tudják is páran, sok versét olvastam, az egyik kedvencem  tőle a Nem tudhatom. De az Erőltetett menet is nagy kedvenc, vagy a Két karodban, és lehetne sorolni vég nélkül. De most mégis valami mást hoztam, amiből talán kicsit színesebben is magunk elő tudjuk képzelni Őt. És hozok képet is, mert „Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt”, és a szeme kék volt.

Hozok másik múzsát is hamarosan.

 

Radnóti Miklós : Október, délután(részlet)

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos eső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szalagot, úgy köti ránk a novembert.

Vidám dal

És itt  a Február, lassan annak is a közepe, én meg el vagyok veszve valahol a végtelenbe.
Még mindig csönddel igyekszem magam körülvenni, amikor meg kevesebben hallanak vagy látnak, eldúdolom ami a szívem bántja.
Igyekszem idén is sokat olvasni, verselgetni is, néha jónak is kell lennem, és van, hogy el is utazok egy pillanatra a közelbe, mozi vagy egy rövid kikapcs idejére.
Mostanság valahogy ezek a sorok jutnak eszembe gyakran:

Szeitz János: Vidám dalt szeretnék

Vidám dalt szeretnék énekelni veled,

Együtt kószálni jókedvű városokban,

Látni élet mámorától csillogó szemed

S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Messze szállni, kedvesem, szép lenne veled,

A hajnal friss örömével szállni át

Derűs századok, hegyek, tengerek felett,

S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Egy csöndes szobában együtt lenni veled,

Öledbe hajtani fejem, míg egymásban

nyugtot lel szemünk, ébren élni álmaink,

S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Majd csal eljön az a nap, hogy újra vidáman ... 

Több dolog is van, amit felírtam erre az évre, újra vidámnak lenni az elején van. Néha nehezebb mint gondolnánk, vagy csak mi magunk látjuk borúsabban a dolgokat? 

Kicsi vagyok ehhez is.