Változások, meg ez meg az

Még mindig itt.
Világok omlanak és épülnek bennem pillanatok alatt. Változok és változunk mindannyian, mint a világ, ami körülvesz bennünket. Ez a világ rendje. Mert a változás jó dolog. "Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi." Paulo Coelho 
Eme csapdába szerintem sokan kerülünk, változzon is minden és maradjon is a régen megszokott minden. Olvastam még valamit a változásról: "A változás természetes (...), és biztos, hogy befolyásolható. Csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba." L`ecsó c. film. 

Valami új irány:
Igyekszem pozitív maradni, próbálok olyan dolgokat csinálni,amik örömet okoznak. A versíráshoz nehezen találok vissza, ami meg papírra került, félretettem vagy olvasatlanul "felégettem". Olvasok és képeket próbálok találni a régebbi verseimhez. És megint csak olvasok. Vadászok a szürke mindennapokba új versek után, amiket nem biztos, hogy pont ide, de igyekszem megosztani az ismerősökkel, vagy akit érdekel egy másik oldalamon keresztül(ez lenne most a reklám helye, ha érdekel valakit akkor http://egyvers.blogspot.rs/).
A hangok nem szűnnek bennem, csak néha elhitetik velem, hogy elmentek. Csendbe lapítanak, aztán egy "nekik" megfelelő időben felbukkannak, és teszik a dolgukat.
Még jövök erre, nem bújok el sokáig.

Gámentzy Eduárd: Nem bújhatsz el

… Cipeljük őket
Magunkba zárva,
Mosolyunk hamis,
Magányos, árva…

Nem bújhatsz el!
Utolér minden!
– Látod? – Nekem is
Véres az ingem…
Átütnek rajta
A hétköznapok,
S ha megadom magam,
Majd belehalok.
– Ahogy a többiek,
Százak és ezrek,
– És szaporodnak
A kőkeresztek.
Cipeljük őket
Magunkba zárva,
Mosolyunk hamis,
Magányos, árva…
– Csikorgó, zúzott köveken,
Rohanunk át
Az életen.