Egy mese mindenkinek ...

Üdv mindenkinek.

Én csak ... Gondoltam ...  Á, hagyjuk, úgyse találom a szavakat mostanság.

Inkább a sorok beszélnek most helyettem! Nem tudom kitől van, de tanulságos.

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Félelem/szeretet

Újra erre fújt a szél. 

Ahhoz képest, hogy január van, elég változatos, iletve fura időjárásunk van. De ennek egyenlőre csak örülni lehet, kevesebb tűzrevaló fogy, lehet sétálni. Bár a hónak is megvolt a maga varásza. Meg a maga ideje is.

 Mindenesetre szép időnk van, jobb a kedvünk is, attól még van bennünk félelem, természetes dolog az is, de szeretet is van mellette. Nem szabad hagyni, hogy a félelmünk elhatalmasodjon rajtunk. Minden napnak megvan a maga problémája, és a holnap meg örök titok. És ugye van az is, hogy örökké nem eshet.

Most nincs vers, csak ez a gondolat, módosítsuk a gondolatainkat, a világ meg majd alakul, mosolyogni sose árt, 

Majd leszek. 

"A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít."

/Neale Donald Walsch/

Álmodozás

Üdv mindenkinek,és kicsit mekésve, de idén is megérkeztem végre, próbáltam hozni valamit, mert bevallom, hogy végül is a tavalyi évet sikeresen sikerült saját versel zárnom, illetve van egy új vers tőlem , majd elkerül ide is, meg a sok - sok fiók alján elkeveredett régebbi próbálkozások, ezek meg azok közül is majd érkezik valami. 

Még mindig tél, volt hó, még néhol látható, de csontig ható hidegek vannak mind a mai napig. És olyankor jön a "Hol a boldogság mostanában?Barátságos meleg szobában." (Petõfi Sándor - Téli világ) érzés.

Igen, bent a jó meleg szobában, olvasva a sorokat. És persze szabad elgondolkozni mindenen, vagy egyszerűen szabadjára ereszteni a képzeletünket. És a határ a csillagos ég.

Egyenlőre most ennyire futotta, én is futok tovább, de majd érkezek újra.

Kormányos Sándor: Elképzelem

Elképzelem, hozzáadok
egy nyarat, fényt a lombokon,
rezzenést az ágak között
s ha kevés, továbbgondolom.
Borzolódó rét füvére
szelek sóhaját álmodom,
ölelésnyi békét talán
magamnak itt bent... Nem tudom.
Álmodozom, hozzáadok,
vagy épp elveszek belőle,
a képzelet csak játékot űz,
de vágyak futnak előtte...