Mese a szerelemről

Itt is vagyok, üdv mindenkinek. Telik a nyár fénysebességgel. De itt - ott már érezni a hideg fuvallatokat, hogy nemsokára megváltozik a természet, és a zöld átadja a helyét a barnának. De addig még van egy kis időnk. És ha este csillagfényes az est, akkor séta és csak nézni a csillagokat. És választani egyet. Ami a mi kis titkunk marad. 

Találtam ismét egy verset, amit gondoltam elhozni és megmutatni mindenkinek. Mert meseszép. Csak az a baj, hogy amikor már felnövünk, kevésbé hiszünk a mesékbe. Pedig jobb lenne a világ, ha mindenki meg tudna menekíteni egy kis darabot gyermekkori magából. Amikor még hittük, hogy a herceg elnyeri a hercegnő kezét. És együtt élnek boldogan a hetedhét országra szóló lakodalom után. Gondtalan. Szép is lenne. Erre jók a mesék. És olvasás után felragyogni a szemeknek, hogy "ÖRÖKKÉ BOLDOGAN".

Próbáljuk meg.

Most viszont mennem kell. Sziasztok és további kellemes napokat. 

Gazdag Erzsi : Mese a szerelemről

Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt,-hol nem volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.

Mosoly újra

Üdv mindenkinek.
Újra vagyok, illetve benéztem. Írás olvasás most elkerül, illetve annyira nem, mert elolvastam A KIS HERCEGet. De az írás, a kis gondolatok elkerülnek. vagy megakadnak valahol a fejembe megszületett gondolat kitörése a papír felé vezető útján. És az úszás is elkerül, illetve én nem jutok oda, pedig lassan már nem lesz strandidő. Rohan az idő. Ólomlábakon jár igaz, de attól még rohan.

"Van az a mosoly, ami mélységes titkokat rejt. Amikor egy nevetés fájdalmas sírást leplez, amikor a zavarodott mosoly mögött meg nem élt félelem és bűntudat rejtőzik. És van az a bohóc, aki a fél világot képes volt megnevettetni, csak a saját démonaival nem tudott megküzdeni…" - Van a nevetés ami gyógyít. Ami segít túlélni a szürke mindennapokat. Vagy egy őszinte mosoly, hogy minden rendbe. Leginkább a "bohócoknak" van szüksége nevetésre. Megnevettetni és őszintén tiszta szívből nevetni mindenen. Mert fontos mind a kettő. A démonok meg mindig is megmaradnak, idő és türelem kell hozzá hogy végleg el tudjuk őket űzni a közelünkből. És van hogy vesztésre állunk a harcba velük szembe. Hiába a nagy igyekezet. De egyszer sikerülni fog. Csak hinni kell benne. 

Ennyi tellett mára, elmegyek megkeresem a keménykalapom és a krumpli orrom. Meg a piros parókát. Meg az úszógatyát. Meg még sok mindent. További szép napokat mindenkinek.