2014. május 21., szerda

A másik történet ...

Üdv.
Szóval a történet a következő: pár nappal előtte olvastam valahol az inetnet fogatagában, hogy az egyik kedvenc bandám fog zenélni a közelbe. Próbálkoztam összeszedni az ismerősöket, kinek lenne kedve eljönni, és egymás meg nem értése is közrejátszott, majdnemhogy teljesen ismeretlen emberekkel indultam el. Végül is ha azt vesszük, legalább telejesült egy kis kívánságom, hogy élőbe láthassan és hallhassam őket. Sokat mondó szövegek, pozitív hangulat, csak sokan voltunk, ami tulajdonképpen jó, de én nem nagyon szeretem a tömeget, de azért megérte elmennem.
Most szerintem tőlük pár dalszöveg:
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.


Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható. 
Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható, 
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted, 
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.


Csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok, 
hisz a hétköznapi zajok mezején csak csended vagyok.


Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol.


Nem kérlek, légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom. 

Punnany massif

És ha összejön, egy hónap mulva egy másik nagyon kedves/kedvenc zenekarom láthatom élőbe, majd utánna beszámolok róla, addig is ki a levegőre, sportolni vagy csak ööö, mert szép az idő. Én meg majd leszek még...


2014. május 16., péntek

Mosolygó kívánság és mindennapok

Üdv újra.
Ezekben a napokba megint a négy fal közé szorultam, esett és hát ennyi. Bár azért voltam is kicsit csavarogni is, de ez egy másik történet. Nem lövök le minden dolgot azonnal, bár akkor meg minek kezdek bele? Jó kérdés, ha rájövök, elárulom mindenkinek.
Megy a dúdolgatás, kivéve ha lát valaki. Az olvasás is megmaradt, arra odafigyelek. Az amire minden nap szakítok időt. Legyen vers vagy könyv. 
Voltam újra sportolgatni is, illetve nevezzük inkább gyenge testmozgásnak, de akkor legalább lehetett kint is lenni. Mert a felhős eső idő lehangoltá tesz, néha így, néha úgy ... Bár pihenni lehet olyankor, és közbe álmodozni. Ha meg véget ért a nap, elalvás előtt valami szépet kívánni. Nem elfelejteni ... 
ÖRÖKKÉ NEM ESHET ...

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság
Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

2014. május 11., vasárnap

A bohóc halála

Újra itt, és habár a vers kicsit szomorúbb témát takar, őszintén megvalva jól vagyok. Bár még ingázok. Mint bárki más. Csak ebbe a bolondos szeles időbe, nehezebben lehet eljutni hintázni is akár. 
Marad az utazgatás, menni amerre a szél fúj, és haladni előre. Majd alakul a csend és alakul a zaj is. És majd összeáll ritmussá egy idő után, a ritmusból zene és megint ének. Azért járok kevesebbet erre mert keresem a hangot. Kezd a fejemben is halkulni olykor, és néha hiányzik. 
Majd érkezek újra, addig is üdv mindenkinek ... 


M. Laurens : A BOHÓC HALÁLA
A manézs sötét, megfojtja a csend.
Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?
Halk kattanás, és a fénykör felvilágol        
apró fényszigetként a cirkuszvilágból.
A körbe botorkál középen valahol,
hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.
Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,
hangszerén az egyetlen húr olyan árva.

Ám a nyűtt vonó elárvult húrjához érve
friss gyermekkacajként száll fel az égbe.
Hangja libbenő pilleként szeszélyes,
kristályként tiszta, varázsosan fényes.
Egy vén bohóc, örök gyermeki lélek,
az Ő álma és élete ad lelket a zenének.
Szelíd őzek futnak a hegedű hangjában,
mosolytündérek a manézs homályában.
Vidám, csillogó arcok mosolyognak vissza,
és minden gyermek a bohóc szavát issza.

Arcáról könny csordul a festett mosolyra,
fájdalommal néz a kihalt, üres sorokra.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc és a feledés.
Nincs már habos torta, és utána kacagás,
se elefánt, porondmester, se semmi más.
Csak Ő, a hegedű és a fénykör a porondon.
Fájdalmak örömök emléke a bohóc sorson.
A húr aprót sikít, s az utolsó hang csorba ...

Egy festett orr hull a porondról a porba.

2014. május 5., hétfő

Május

Üdv mindenkinek.
Új hónap, új tavasz, minden új és valahogy minden a régi.
Multkor azon kaptam magam, hogy elkalandoztam gondolatba ezer fele, elragadott magával a minden, és hirtelen az jutott eszembe, hogy lehet kellene még egy oldal a számomra. Vagy lehet hogy mégse. Olyan határozott vagyok mostanság. Vagy nem ...
Tavasz van, ez a lényeg. És szép lesz a Május is. És ha a májusi eső aranyat ér, akkor majd dúskálunk benne sokat.

Radnóti Miklós : MÁJUS
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.