Ceruza és némi szeretet

Üdv újra.
Igen, megtaláltam a kedvenc íróeszközöm szerencsésen, azaz csak képletesen, mert hát maradjunk meg abban, hogy nézz a látvány mögé, hegyeken túl szívárvány, azon túl meg az üveghegy, Bréma és a zenészek kavalkádja, és ha már zene akkor, szeretet is. Próbálom újra összezavarni a kedves olvasót, ugrálva a szavak/gondolatok tengerén nem csoda ha értetlen maradok újra. Majd újra igyekezni fogok szépen fogalmazni, eldobom messzire a fogalmazásgátlómat ... És helyesen és szépen.
Visszatérve a ceruzához, pedig egyenlőre annyi hogy újra ...  ... Csendbe írtam egy két  új verset, és a régebbieket is igyekszem befejezni. Majd lassan hozom ide is ...

A vers meg a billentyűk és a zene, és minden szép ... És érdemes elolvasnunk ...
Egyenlőre ennyi. Sziasztok.


Aranyosi Ervin : A szeretet muzsikája
A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.

Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!

Valaki jár a fák hegyén

Üdv idegen. És mindenki más.

Nem vagyok elveszve, csak keresem a fonalat. És a kenyérmorzsákat is az úton, de sok az éhes madár, és nem mindig látok az orromon túl. Illetve a NÉZZ A LÁTVÁNY MÖGÉ nem mindig érthető. Lehet, hogy csak én érzem így most. De attól megyek, mendegélek. 

Akartam már hozni ezt a verset, egy ismerősömtől kaptam, és időnként ha arra járok, el szoktam olvasni többször is. És próbálok behejettesíteni személyeket a környezetemből, ám elég ritkán sikerül.

De valaki mindig jár a fák hegyén ...

Én is járok eggyet,majd leszek. 

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott 
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselõ félelem
kísért eddigi utamon 
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot 
vagy engem is egyetlenegy
sötétlõ maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszületõ csillagon 
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Világnézet

Üdv mindenkinek.

Volt pár nap pihenő ismét. Jól is estt, megint lehetett utazgatni, kicsit elmenni valahova, estére hazatalálni. Másnap ismét megindulni. 

 Egyenlőre ennyi, kívánok mindenkinek örömteli mindennapokat a világba ...

Weöres Sándor: Ha nézem a világot

Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.

Április

Járok én erre is, meg arra is. Meg minden fele. 

Integetés, rohanás és megyünk tovább. Estefele viszont lehet kicsit művelődni,a versek éjszaka bújnak elő a rejtekükből. Én meg próbálom elkapni őket, és valahogy elhozni ide. Ha el nem nyom a buzgalom. Vagy ásitozás közbe le nem nyelek párat. Mert előfordul az is. 

Vagy elgurulnak százfele. De egyenlőre még van mit hoznom.

A saját versek meg majd jönnek valamikor. Nem eröltetem az írást most.

Fénysesen ragyogó napsütéses időt,és további kellemes tavaszt minden kedves látogatónak.

Radnóti Miklós : ÁPRILIS

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

Csak így meg úgy

Üdv újra mindenkinek. Kicsit elvoltam megint odakint, meg nyakamba vettem a világot, elmentem egy rövid időre kikapcsolódni, ami ki is merült egy mozizásba baráti körbe.  Szép az idő, vár a testmozgás, lehet tekerni meg futni sokat, nem a négy fal közt lenni mindig.  A mai versnek sincs nagyon semmi apropója, hoztam mert ... Csak úgy.  Reményik Sándor : Csak így...

Hogy mért csak így: 
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom, 
Én így érzek. 
Ilyen messziről, 
Ilyen halkan, 
Ily komoran, 
Ily ködbehaltan, 
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel; 
Űzött az élet,
S mégsem ért el. 
Menedékem:
A nagy hegyek, 
Az élet fölött 
Elmegyek; 
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: 
Én, örök vándor, s örök idegen.