Csak egy vers ...

Üdv.
Még mindig vonz a hol volt, hol nem volt varázsa. Valami mesés dolog, ami csupa örömöt rejt ... És eszembe jut a régi vicc, hogy Hol nem volt 220 Volt? 

A vers vége sajnos nem mesébe illő, de nem akartam kivágni, vagy nem beletenni, csak mert nem csupaöröm az utolsó két sor.

Nekem még mindig nem megy az írás, én meg nem eröltetem. Néha azért próbálkozok, de általában az van, hogy inkább olvasatlan törlöm, azaz elolvasás után. Eröltetett sorok. Nem mind én vagyok. 

Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, mit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

Bohócos vers

Üdv újra.

A szürke napok megmaradnak, bár javul az idő, mintha a hangulatom is kezdene jobb lenni néha ... Odafigyelek több mindenre, a hangok a felyembe meg csak összezavarnak. Nem akarnak elhlagatni, ami félig jó, meg félig az a másik, ami nem ... Az írás még mindig kerülget, illetve jobban mondva elkerül, na de addig is csiszolom a hangom. Meg marad az olvasás, mint mindig. 

Haladás van tovább, majd leszek, ha erre fúj a szél ... 

Találtam ismét pár bohóc - verset J

Sztaskó Anna : Nincs boldogtalan bohóc
Nincs boldogtalan bohóc,
hisz látod hogy nevet.
Sohasem mutatja hogy fáj,
nem ejt ő könnyeket!

Nincs boldogtalan bohóc,
csak a vicces komédia.
Hát neki miért kellene,
mégis szomorkodnia.

Nincs boldogtalan bohóc..
Csak egy víg előadott darab.
ruhája szakadt haja kóc..
De ő mégis boldog marad!

Nincs boldogtalan bohóc.
megtud ő mindent játszani..
Nem más ez a vidámság,
csupán csak színpadi!

Nincs boldogtalan bohóc..
Csak ha vége mit előadott..
Mi jó kedéllyel nevetünk..
És ő ezért mit kapott?

Nincs boldogtalan bohóc..
csak ügyes álca mestere..
mert ő is tud sírni zogokni..
Ha rosszul bánnak vele!

Ismétlés a tudás anyja, képletesen ...

Depresszió

Üdv.

Ami az ismétlést jelenti most nálam, annyi hogy találtam képeket, azaz vadásztan párat, hogy legyen
újra képpel használt versem.

Most nem volt annyira vidám a kedvem, lehet még mindig nem gyógyultam meg teljesen, majd lesz vidám és csupaöröm vers és kép is.

Hazug nap

De most erre futotta ...






Idézet és vers helyett mára elköszönés maradt, leszek még ...

Addig is keresem a vidám képeket a vidámabb versekhez ...


Vigyázzunk egymásra nagyon ...

Három nap és még ...

Valahol réges-régen, volt egy világ, telis-tele mesebeli lényekkel. Amikről csak kiskorunkban tudtunk. De vannak, élnek, tovább bennünk ezek a csodák. Csak mélyen magunkba kell nézni, és előhívni újra. Ha ki is gúnyolnak érte. Mert fognak. 

Együtt fázni téli éjszakán a gyufaárus kislánnyal, kiabálni teli torokból Hófehérkének, hogy ne egyen az almából, mert mérgezett. Jancsi és Juliskával bejárni az erdőt, kikerülve a mézeskalács házikót, illetve mégiscsak jobb ha bemegyünk velük, lakmározhatunk közösen. A gonosz boszorkával meg majd csak elbánunk, ha tele a hasunk. A mindent felfaló kisgömböc elől futni, nehogy a végén pórul járjunk.  És három nap egy esztendő ( na ezt meg lehetne szokni J). 

Így indult nagyon régen útjára belőlem is a mese, ami valahol félúton megragadt. De még él bennem ... Hozom majd egyszer, ha elindul újra ... Majd lökdösöm néha ... 

Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
S egy tavaszon én valakire vártam.
Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
Parthoz sodort egy illatos mesét,
Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
Új mese volt ez s az árny csodasápadt.
Mindig szerettem árnyat és mesét.

Ady Endre

Kölcsönvett gondolat újra ... Kártyavár

Aki keres talál. Aki meg olvas is ... Az is talál ... 

Clare Thief: 

Animka napló: Kártyavár

Mikor összedől egy gondosan felépített kártyavár egy kóbor szél nyomán, ledöbbensz és azt hiszed, itt a világ vége. Mennyi energiádba és idődbe telt, míg minden kártyalap a helyére került. Néha neked is kidőlt egy egy sor, míg építetted, de az más volt. Akkor gyorsan visszaraktad, ugyanoda, pontosan, mert az elképzelésed szerint csakis odaillett. Nem is gondoltál rá, hogy nem elég erős és biztonságos a várad. Hittél a kreativitásodban, hittél a tévedhetetlen önmagadban. Örök életre építkeztél, nem számoltál a meglepetésekkel, azzal, hogy valakinek vagy valaminek útjában áll az életműved. De legfőképpen önmagad hibái miatt dőlt le, elbizakodott voltál és figyelmetlen. Azt hitted, mindent látsz, nincsenek rejtett titkok, amik ellened szövődnek.

Most ott ülsz a szétomlott kártyavár  lapjai között, könnyekkel küszködve, és úgy érzed, soha nem tudod megismételni, amit addig véghezvittél. Elkezded a sarokba dobálni a lapokat. Feladtad a múltad.

Nem gondolkodsz az újrakezdésen. Pedig el kellene gondolkodni azon is, hogy mi volt az oka, hogy egy kis szellő is összeomlasztotta a felépített várat. Talán nem jó helyre raktad a lapokat, nem összeillőket kerestél? Nem találtad meg, mert nem is kerested a világban azt a helyet, ahol biztonságosan építkezhettél volna? Semmi baj. Minden megmaradt.
A lapok ott hevernek a lábad előtt. Ne siránkozz, fogj újra hozzá,  de el ne felejtsd beleépíteni a hited, a megbocsájtásod, a szeretetet, a türelmed a figyelmességed. Majd meglátod, hogy a viharoknak is ellenáll, ha mindezt beépíted. Nem is lesz akkor már az könnyű kis kártyavár.

Némi csend újra

Szasztok. 
Csendek voltak, lesznek is. 

Hozzátartozik a napjaimhoz. 

Ami el is kisér az utamon.
Csend, ami most bennem honol ...

Nincs kiabálás, inkább halkulok.
Lassan csendesre átalakulok.

Mostanság sokat vagyok egyedül magammal kettesbe. A hidegek is az oka, meg a kis dolgok, amik bennem vannak, és hátha meghallom a hangot a "fejembe" a csendbe, hogy hova merre ... Vagy valami ...
Pedig néha meg jobban vonz az, amikor nem csend vesz körül. Hanem zaj és miegymás ...  

Most pedig angolosan lelépek csendbe. Pszt. Majd leszek. Addig még halkulok.

Börzsönyi Erika : Csendem
Néha, amikor egyedül vagyok,
oly nagy a csend körülöttem,
befelé figyelek, s meghallom
végre saját, belső csendem.
Már nem félelmes, otthonos
lett, jóba vagyok a csenddel.
Beszélgetek magammal ebben
a jó, meghitt csendben, hol ketten
vagyunk csupán: én, meg a testem.


Ui : Kiabálás meg majd lesz ... 
Ennyit akartam csak áthozni a másik (Csendvagyok) oldalamról ... Illetve majd egyszer lesz még egy fejezet onnan, most még egyenlőre a fiókba tettem ... Porfogó is kell ... 

Fent és lent ... Avagy szójáték újra

Üdv.

Igéret szép szó Erre a feladtra indult el a kezem utoljára. Egy hónapja vagy több. Most már szerintem tutira több. Lesz még új vers is nemsokára, majd átmegy rajtam minden, most újra levert a lábamról valami nyavaja. Egészségesen majd jön a szárnyalás is. Ha meg elmarad, van mág egy pár szép vers amit el tudok hoznui addig is nektek. 

Egyenlőre ennyi, jövök még ...

Lent és fent

Voltam már nagyon lent,

Hol nem nyílott kék nefelejcs.

Méltóságom megingott,

Emberségem elhagyott.

Önhipnózison kívül.

Életvitaminok nélkül.

Ám talpra állított az alázat,

Elindultam, vitt újra a lábam.

A távolban fénykapuk állnak,

Azontúl meg új dolgok várnak.

Ismeretlen erők, pompás kerubok,

A Megváltó előtt térdre borulók.

Adjatok erőt, és jó leszek,

Önmagam újra, természetes.

Ki színes virágokat fest.

Bár marad a néha fent és lent,

Mindenki „hintázik” szüntelen.

(Önhipnózis, kék nefelejts, kerub, virágfestés, megváltó, fénykapu ...)

Talán

Sziasztok.

Újra. Ahogy belegondoltam,már több mint egy hónapja ... hogy a múzsám ... Illetve december eleje óta nem "verselek". Vagy közepe. Már nem emlékszem. 

Valami szójáték volt, és azt még nem hoztam el ide. Na majd legközelebb.

Egynlőre vagyok, maradok, hozok verseket is. 

Voltam bent a könyvtárba a napokba, és semmi ... Illetve addig gondolkoztam azon, hogy majd legközelebb veszem ki azt amit ajánlottak, hogy most majd megint várhatom, hogy bent legyen ... Coelho a változatosság kedvéért ...

De most tovább állok .... majd még leszek ..

Wass Albert : Talán
Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

Február

Vagyok is.

Hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy egy oldalt is nehezen tudok néha tartalommal megtölteni, bár azért igyekezet megvan a részemről, maradok ennél az egynél. Igyekszem idővel áthozni a gondolataim a másik oldalamról. Ami sokkal csendesebb mint ez. De majd valahogy jelzem majd azt is.

Napoban elkapott újra az írás, igaz egy kis egyperces valami sikeredett csak belőle, de látom a folytatást benne.

Emígy még mindig hidegek vannak, vagyok is meg nem is, Február az van, és nemsokára itt a Tavasz ...

Radnóti Miklós FEBRUÁR

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.