Ipiapacs

„A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.”

Anthony de Mello

Bújócska szemtől  szembe. Vagy rejtőzködés mindenki elől .Állandósul a játék, van energia. Néha van értelem a lehetetlenbe is. Ne kérdezz, hagyj játszani, annyira jó.
És amikor megtalálnak kicsiny rejtekembe,én leszek a fogó? Vagy maradjak állandóan az aki csak bújni akar? A világ és mindenki elől? Ha akarnak,úgy is megtalálnak a dolgok, mint az emberek is. De a játék öröme az kell ...
Akár bújócskázunk,akár labdázunk. De legbelül talán bevallom,hintázni szeretnék. Oda bújok,majd el,mert ott legalább tudom jobban alakítani,mikor vagyok fenn,és mikor lent. A mozgásra meg igény is van.
De addig is ipiapacs,én vagyok az aki még bújni akar.

Brida

Sziasztok.
Mint már említettem,mostnság olvasok,az írást meg egy időre hanyagolom.
Coleho Brida című könyve volt az amelyiket utoljára most kézebe vettem,és mint oly sokszor,most is úgy jártam,hogy nem igazán akartam letenni,csak akkor megint ott atrtok,hogy nincs mit olvasnom.Lehet találni manapság már mindenütt jó könyvet,és maradok a könyvtárnál.A nyomtatott betűnél.
Nem is tudok mit mondani,miért is olvassa el bárki. Mert egy jó könyv. És mert olvasni jó :)

"Brida, a fiatal és gyönyörű ír nő az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja. Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a Bridában rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy egyedül induljon felfedezőútjára. Brida igyekszik megismerni a sorsát, keresve a kényes egyensúlyt szerelmi kapcsolata és új, egyre inkább átlényegülő önmaga között. "

Ha nem vers,akkor most pár idézet belőle,mármint a könyvbő l:

"Rengeteg kártyalap..., de ugyanannak a paklinak a részei. Ahhoz, hogy megértsük az üzenetüket, mindegyikre szükségünk van, mindegyik egyformán fontos. Ilyen a lélek is. Az emberek mind összefüggnek egymással, akárcsak a kártyapakli lapjai."

„Az emberek azért ajándékoznak egymásnak virágot, mert a virágban benne van a Szerelem igazi értelme. Aki megpróbálja birtokolni, az látja, hogy mint hervad el a szépsége.”

„A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához - így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.”

„Félek a haláltól, de nem akarom elszalasztani az életet. Félek a szerelemtől, mert olyan dolgok kapcsolódnak hozzá, amiket emberi ésszel nem lehet fölfogni: hatalmas a fénye, de az árnyéka megrémiszt.”

„Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (...). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer.”

„Minél jobban megérted önmagad, annál jobban megérted a világot is.”

„Nem a magyarázatok visznek előre, hanem az akarat, hogy továbbmenjünk.”

Szünet vége ...

Szép napot.

Nem voltam ismét jó ideje erre. Nincs kifogás, zajlik az élet, én meg próbálom tartani a lépést a változásokkal. 

És ha nem is mindig megy, azért az igyekezet megvan bennem. A világ állandóan változik, Mi is, és igen, ez is a természet rendje. És jó dolog a változás, hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Az meg csak rajtunk áll, mit hozunk ki belőle. Ha a rossz irányba, akkor fordítani kell rajta. Hiszen mint már említettem, örökké nem eshet. És egy kiadós eső után gyönyörű dolog tud lenni a tündöklő szivárvány.

A mai versem a multkori gondolataim eggyikét tükrözi, most nincs kedvem visszakeresni, amikor gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom. Pár átgondolt nap után végül is rájöttem, maradok. A szünet meg csak szünet volt.

Reményik Sándor : Szünet
Csak zengedezett halkan a tücsök. 
Egyszer elhallgatott.
Úgy éreztem: a hideg holdvilágban 
Egy pillanatra minden megfagyott. 
Elállott a mindenség szívverése
A kis éjféli dalnok szünetén.

Vajjon érez ilyesmit valaki, 
Ha elhallgatok én?

Vigyázva

Szép napot. Még vagyok. És megvagyok, ha kérditek jól is. 

Valami van bennem,amit pontosan nem tudok leírni most. Csak ülök csendbe. A versek a fejembe nem igazán akarnak előjönni,hiába csábítgatom őket. Lehet fel kellene előbb valahova mondani,mert két perc múlva másfele járok már gondolatba. egy kicsit a múltba, és próbálok előre is nézni.

A szürke hétköznapok egyhangúsága néha rosszul hat rám. Talán ezért maradok kis szobám rejtekébe,mert itt biztonságba érzem magam. És találok valamit, ami jobb kedvre derít. Viszont hiányoznak az emberek is.Néha.

De ha lehunyom a szemem,egy olyan világba kerülök,ahol jó. De nyitott szemmel mégis jobb megindulni. Nem akadok bele semmibe. Vigyázok magamra. 

A mai vershez nem fűzök hozzá semmit,csak annyit, hogy találtam,és most ez tükrözi a hangulatom leginkább.

Radnóti Miklós: Az illatod bolondja
Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradjon nekem,
de hiába, az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.

ABC vers

Szép napot. Rég jártam erre, bevallom. 

Most annyira nem megyeget az írás se mindig, és gondoltam megint ismeretlen ismerősök verseiből csemegézni,de arra még lesz idő. Olvastam egy oldalon, hogy vannak ehhez hasonló versek, és ezért gondoltam arra, hogy megpróbálom én is. 

Emígy minden rendbe. Felém, velem ... Újra olvasok, találtam is könyvet ami érdekel, talán még idézetet is hozok belőle egyszer. Lehet legközelebb már itt is lesz.

És igyekszem minél hamarabb újra jelentkezni.

Addig is ez a vers tőlem.

Arany  alkonyon

Bársonyos

Csókunk csattan

Derűsen

Egymás  

Fülébe

Gagyogunk.

Hirtelen halkulunk,

Ingerek igyekeznek

Játszani jövőt

Kettőnkből.

Legbelül

Megint

Némaság.

Orcádra olvadok,

Perceink peregnek,

Riadva repülünk

Százfele sietve.

Tehozzád

Vissza

Zarándokolnék.

Majdnem ősz

Por,eső,sár.Mindenütt.Aztán megint esik.Mintha közeledne az ősz.és tényleg,közeledik.Hiába járunk rövidbe,magunkat csapjuk be.A levelek is kezdenek a gravitációnak engedelmeskedni.Hullanak.Ady verse pont ide illene :
"Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."

De itthon is érezhetően ez van,attól, hogy nem találkozott velem,hirtelen kezd beszökni a mindennapjainkba.És az ősz szomorúvá tesz mindenkit.Az elmúlás jut csak az eszünkbe.Bár van jó dolog is,mert sütik majd a gesztenyét.Messze van még az az idő,de ...
De jó érzés, hogy sétálni még lehet esténként.

A partokon meg kövek,ameddig a szem ellát ... Kis nyári visszaemlékezés ...

Kövek a parton

Apró kövek a partom,

Minden rendbe és gondosan,

Kuszaságnak semmi jele,

Egymás mellett fekszenek.

Hullám ha jön, odébb áll pár,

De mindig új társra talál.

Örök mozgásban minden napon,

Így élnek a kövek a parton.