Maszkba bújva ...

"Arra vágysz, hogy más legyél, közben meg már rég különleges vagy. Olyan, amiből nincs még egy. Olyan, ami szebbé teszi a világot. Nem kellenek maszkok, nem kell másnak mutatnod magad, csak azt rakd le az asztalra, ami te vagy."

Oravecz Nóra

Kánikula.Ez van.Próbálok benézni erre is,de a nagy melegbe elmaradnak a nagy gondolatok.Próbálok hüvöst találni,kicsit elbújni a nap sugarai elől.És közbe rendet rakni körülöttem,de leginkább magamban.És van még mit takarítanom magamban,körülöttem,a világba.

Még mindig rengeteg a jó ember körülöttem,akihez fordulhatok.Próbálom nem eltaszítaní őket.És nem viselni mindenféle maszkot.Bár azért vennek még mindig olyan pillanatok,azért mostanában kevesebb,amikor csak azért is maszkot veszek,mert hiányoznak.És mivel tudom hova raktam le némelyiket,nem is kell sokat kutakodnom hogy megtaláljam némelyiket.
Egyesek viszont belátnak a maszk mögé.Mindig.Belém látnak,az állarcom se zavarja őket össze.Igaz,nekem se az a célom,hogy összezavarjam őket vagy bárkit.

És némelyik maszk tényleg én vagyok.

Holnap

Szép napot mindenkinek.
Tartalmas napok vannak mögöttem,és van még mit tennem magam körül.De mint mindig,csak pozitívan nézem a dolgokat,néha kevésbé sikerül.Bevallom.De attól nem esem pánikba.Maximum egy darabig még furán nézek ki a fejemből,keresem a válaszokat,és próbálok változtatni amin tudok.Amin meg nem tudok,elfogadom azt is.

Majd lesz valahogy.És ahogy alakul,úgy kell lennie.
Várom a holnapot.
A következő hónapot.Hisz örökké nem eshet.

Találtam egy verset mára is.Bár szerintem ha holnap nem  is lesz könnyebb,teszek érte,hogy jó legyen.

Ladányi Mihály : Holnap sem

Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tünékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.

Napi öröm meg lakodalmas meghívós :)

Eddig valami oknál fogva szerintem nem láttam mindig a fától az erdőt.Vagy avval voltam elfoglalva hogy a kákán is csomót keressek.És most veszem észre (jobb későn,mint soha),hogy rengeteg ember van akire támaszkodhatok ha baj van.Aki meghalgat és aki elfogad ilyennek amilyen vagyok.Köszönet érte.Illetve köszönöm mindenkinek hogy vagytok.

Eljött a nagy nap,amikor is kézhez kaptam a második nyomtatásban megjelent kis írásom,ez is egy lakodalmas meghívóra lett megírva.Egy kis öröm a hétköznapokba ... 
Egyenlőre ennyi,majd leszek ...

Kicsit nehezen értettük meg a jeleket,
Ami végül is egymáshoz vezetett.
Együtt éltünk át több száz csodát,
Életünk lassan végre helyre állt.
Egy dolog még bizonyosan hátravan,
Jóban-rosszban együtt és boldogan.
Osszátok meg velünk eme szent napot,
Holnap hajnalig velünk vígan mulassatok.

Jól vagyok és a többi

Újra itt.És újra minden rendbe.Legalább is jó úton haladok.

Napsütés,szép idő.De tényleg.

Néha fáradtan,néha elveszve,illetve megvagyok.És mint mindig,most is hoztam egy verset,egy nagyon kedvess ismerősöm versét.Ő is azok közé tartozik,aki bíztatott,hogy hajrá,és csínáljam.

Pataki Csaba : Én mindig k*rva jól vagyok!

Hát ennyi volt.

Úgy tűnik most tényleg vége.

Visszagondolva nem hiszem, hogy megérte,

Bár, amit mondtam azon változtatni nem tudok.

Pár erőltetve túlzó gondolat, és még egy dolog,

Hogy benned a tűz már nem lobog!

Ha már velem nem tudsz, légy nélkülem boldog,

De tudnod kell, hogy így szívem dobogni már nem fog!

Emlékeid tőrét egyre mélyebbre szúrom,

Fáj, de nem akarom, hogy múljon.

Lecsukom szemem, arcod látom, feledni nem merek,

Sebeim feltépem, talán már élvezem, ha miattad szenvedek.

Ölelni test nélkül, csókolni vággyal szó nélkül,

Szemedbe nézni félelem nélkül, gondolni rád remény nélkül….

Sorolhatnám mit megtenni, talán sosem tudok.

De miattam ne aggódj!

Hisz tudod én mindig k*rva jól vagyok.

Kicsi szív

Újra itt.Mert valahol lenni kell,csinálni,folytatni,nem szabad feladni,abbahagyni se,csinálni,amíg öröm van benne.És Nekem is az legyen,ne csak az olvasóknak.

Rakoncátlankodik megint a minden körülöttem,és mostmár másképp állok hozzá.Nem szabad idegeskedni,az úgyse vezet sehova.Legalább is a megoldáshoz nem visz közelebb.Ahhoz nyugalom kell.Pár perc szünet,végig gondolni a dolgokat,és ha már ez megvolt,rájövünk,nem is olyan nagy a baj.És hogy minden orvosolható.Ha nem is minden azonnal,de meg fogom oldani.

Elküldtem tanácsra várva ezt a versem,és azt kaptam vissza,hogy aranyos.De nagyon, és vidám is,mint én.Habár akinek küldtem elolvasni,nem ismer.És hogy sok hasonlót írjak ... Úgyhogy még maradok ...

Kicsi szív

Csak egy kis szív szeretnék lenni,

szamárfüles füzetből néha kilesni,

Nézni és látni és igen,ott veled,

egy kicsi szívként a füzetedbe.

Mennyire  szép is lenne,

mosoly lennék a szemedbe,

Ha rám nézel,örül  a lelkem,

kicsiny szívként ülve a füzetedbe.

Élet,neurózis ...

Jól vagyok.Munkás napokkal,csavargással,haverok buli miegymás.Ami belefér.

De szakítok időt olvasásra,írásra is.És segítséget is kapok megint,ha valamit nem úgy írok ahogy kellene.És örülök neki.Annak is hogy megengedik,hogy az Ő saját verseiket megoszthassam a blogomon.Ez is egy hasonló.Egy kedves "ismeretlen" ismerőöm verse,és valahogy találó,amik benne vannak.

Az egy mindenkiért,mindenki egyért már valahogy kezd fakulni,de azért vagyunk hogy segítsünk másokon.És a kéz kezet mos is halványodni látszik.Azért nagyon sokan vannak/vagyunk,akik nem hagyjuk elveszni ezeket a dolgokat. Minden nap új esély a szépre és a jóra.Tenni,mindig csak tenni.Egymásért,magunkért,a világért. 

Na de lassan azért csak megyek én is tovább. Ágbogas fák közé ... 

Földes Olga : Neurózis
Ágbogas faágon üldögél az élet,
bámul ki fejéből, keresi a szépet.
"Tétova teve tántorog tova," 
tüzes trónuson ül az ego,
még most is ostoba...
Felteszek egy lemezt, addig maradok,
míg a hangszóróból dalocska zokog.
Hangtalanul, csendben nem lehet élni,
meghalni sem szabad úgy,
már nem bírok félni...
Árad a muzsika, én "letészem a lantot",
csörgősipkás ámokfutók tapossák a hantot.
Ágbogas faágon üldögél az élet,
behunyja a szemét, hirtelen sötét lett.
Tüzes trónon ül az ego, s bizony ő sem érti,
véleményét többé már, senki meg nem kérdi...
Hé! Ne sirass! Nevessél!
Bolond lyukból, bolond szél...
Tenyeremben kúszó vonal, 
ríva kegyelmet kér...

Nyár megint

"Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
Az ember strandra jár, mer' ragyog az idő." / A pancsoló kisleány

Igen,itt van újra.Ezért vagyok kevesebbet,nem keresek kifogásokat,a bújócskázásnak meg sok értelme van.És még mindig az akinek nem inge ... Köszönöm most jól vagyok.
És kapok segítséget is mindenbe,amihez kicsi vagyok,vagy nem értem igazán.És nem elküldenek,meghalgatnak.Mindennel kapcsolatba.Írás,élet.
Sokadik nekifutásra ismét verselgetek,képeket vadászok,és haladok.
A lényeg az egészbe annyi csak hogy maradok.Itt vagyok,és saját verset hoztam.

Itt vagyok

A szemekben csak közöny és semmi,

Ha átnéznek rajtam, tényleg jobb menni.

Visszanézek, de nem szólok,

Eljött az idő, lassan indulok.

Az üveghegyen is túlra megyek,

Hogy a kurta farkú malackával jóban legyek.

De nincs álom, nincs mese, maradok,

Ha bárki keres, megtalál, itt vagyok.

Úton,és vissza

Kedves naplóm,ma újra a nyakmba vettem a világot,és elutaztam az üveghegyeken túlra,ahol a kúrta farkú kismalac éldegél,és mit hoz a véletlen,épp egy falusi ünnepsége pottyantam,kicsit megkésve,de még a kávéról nem maradtam le.
És az van,ami volt is,hogy a gonosz boszorkány elvarázsolt,annyira legalább is hogy előjött a csendes énem.Bár viszont nem annyira nehéz halgatni,amikor nem szólnak hozzád,csak a kutya bújik oda óvatosan egy kis törödésért.
Vagy lehet csak én nem vettem észre hogy szólva lett,csak a nagy ragyogástól ami a szemembe sütött,elakadt a szavam.De jó ez így.
A hintó előállt,lehet a bálba menni,ezer ismerős arc köszön.Folyik a tánc és hömpölyög a sokadalom.Na induljunk el haza,mindenkinek jobb lesz.És ha beázik a hintó,kicsit vizesen,de jó irányba haladunk.
Újra itthon,ébredés van.Azaz eddig se álmodtam,csak kárnak indultam el.Bár a kedves ismerősökért néha megéri.