Egy ki nem mondott szó,egy meg nem tett lépés.Még mindig a "majd holnap".És holnap.És így tovább.
Őszintének lenni meg néha veszélyes is,mert ... Na jó,nem leszek depressziós,nem irkálok ide olyat,amiben talán én se vagyok biztos.De álmodozni szabad.És ábrándozni is néha.
Van az utóbbi időben ismét kedvem verselni,igyekszem is ide feltenni őket,de még mindig a saját szememmel másként látó,érző,ki nem mondott szavak tengerén hánykolódok.Na de majd csak kikötök valahol,addig is szerintem most félig csukott szemmel olvassátok el,és igen,jöhet a kritika.
KÉPZELD EL
Képzeld el,hogy valaki Rólad álmodik,
Arról,hogy egyszer majd kéz a kézbe
Kiáltok a világ elé,és minden jó lesz,
Nem szakít szét az élet,hanem segít.
Képzeld el,hogy valaki mindenre emlékszik,
Ami akkortájt történt mikor meglátott,
Érted lehozta volna az összes csillagot,
De nem mert lépni,feléd közeledni.
Képzeld el,lehunyt szemekkel,
A felhők mögött a nap mosolyog,
A réten a kispatak vidáman csobog,
Aki meg vallani nem mer,Én vagyok.