2017. augusztus 26., szombat

Valami halk kiáltás vagy mégse ...

A trauma tulajdonképpen nem az, ami történt veled, hanem a trauma az, hogy soha senkivel nem lehetett erről beszélni. Az az élmény megfagyott.
Feldmár András
Képtalálat a következőre: „trauma”                      
Menekülünk az őszinteségtől, nem lehet kimondani, mi bánt, vagy épp mi a napi problémás helyzet, mert mindenkinek megvan a maga kis világának a gondja, baja. És holnap se lesz könnyebb beszélni, bár lehet addigra már nem lesz annyira fontos, és kiadnom a gondjaim, mint MOST.
Minden napnak megvan és meg is lesz a maga kis problémája, csak egyesek nehezebben dolgoznak fel dolgokat, amik körülöttük történnek.
És van hogy nem segít az írás, pedig egykor az volt a megoldás, de a rohanó idő végett az emberek már nem olvasnak. És nem is írnak hosszasan.
A beszélgetések rövidülnek.
Más közösségekben élünk, ahol próbáljuk elrejteni, hogy mi van, csak a szépet és a jót osszuk meg.

A belső világunk sikítását meg elfújja a szél.Vagy csak túl hangtalan, és elnyomja a világ hangja.
Majd kiderül, de addig is edzem a hangom, hogyha odakerülök, hogy kiabálnom kell majd segítségért, meghallják sokan.