2017. január 9., hétfő

Szeretném ha ...

Újra erre fújt a szél, vagy bezavart a hideg.
Lényeg, hogy itt vagyok.
Új év, fogadalmak erre az évre, ígérem, hogy jobb leszek, mint tavaly, vagy ha jobb nem is, akkor majd bal. Az olvasás megmaradt, valami nem változik, a hangok is elmaradtak, de azért néha beköszönnek, hogy azért teljesen ne legyek megnyugodva én se.
Nem baj, legalább ilyen szinten nem vagyok egyedül.
A világ változik, és néha nincs erőnk felvenni a kesztyűt, és fordítani az irányon, beletörődünk idővel, hogy biztos jó felé haladunk. Az idő majd választ ad rá.

Szeretném ha ... vissza tudnék találni a blogomhoz, hiányzik a naplózgatás, nem bántani senkit a szavaimmal se és a tetteimmel se, hirtelen felindulásokat igyekszem mellőzni, van még mit csiszolnom minden szinten.
De ez egy más év lesz remélhetőleg ... Vagy a számok hazudnak.
És néha a szemek is. Nehéz a látvány mögé nézni állandóan.

Ady Endre : Láttalak...Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem, szeretlek!

Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.

Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: Szeretlek!