Üdv újra erre. Leginkáb magamnak próbálok köszönni. Meg némi életjelet adni magamról.
A napok azok sietnek, én meg rohanok az idő után, de újra visszanézek néha erre, mert hiányzik ez a világ amit építettem. Vagy talán rajzoltam.
Mikor még ment a naplózgatás.
Most is olvasok, kevesebbet mint régebben, a versek megtalálnak néha, de a saját kis rímfaragások nem mennek. Illetve próbálkozok velük, több/kevesebb sikerrel,de most a kevesebb van fölénybe hozzám képest.
Viszon hoztam most egy gondolatot, ami nagyon megfogott ebben a rohanó világba:
"Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem
fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj
tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy
ölelésre…. Tartsd magad közelében azokat, akik neked a legfontosabbak és súgd a
fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól. Jusson időd arra, hogy
azt mondd nekik, sajnálom, bocsáss meg, kérlek, köszönöm….. Mondd ki a
szerelmes szavakat…. A szavakat…. Mert senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért…" Gabriel García
Márquez
Mert sose tudni, mit hoz a holnap vagy a következő perc?
Szerintem még visszatérek, addig is üdv mindenkinek, és balra el ...
