Új vers meg ez/az

Üdv világ és minden erre tévedt kóbor ismeretlen és ismerős mindenkinek.

Újra jöttem, mert rég jártam erre. És talán jó hír, hogy egy hatalmas szünetet magam mögött tudva ismét új verset hozhattam. A következő új versig meg szerintem még várni kell, mert a ceruzám attól még nem lett meg. 

Készülök messzire utazni, a kikapcsolódás lesz majd egy hétig a terv, aztán meg majd kiderül a folytatás elég sok dologgal kapcsolatba. Még mindig nehezen tudom kimondani, ha bánt valami, de a számoljunk el tízig, aztán fújjuk ki a levegőt, és elszáll a probléma, nem mindig működik. Próbálok úgy élni, hogy senkit se bántsak a szavaimmal, tetteimmel, de ez sem mindig sikerül. Hogy tudunk úgy őszintén beszélni, ha nem beszélhetünk a problémákról? Mert nem lehet állandóan az időjárás a téma. Bár mint kiderül néha, sajnos lehet.

 
Na de mint ezerszer írtam, örökké nem eshet. Csak ideje lenne már nagyon megtanulnom táncolni az esőben. és megtalálni ezer éve valahol elhagyott pozitív szemléletem a világról. Lehet egy szivárvány tövénél meglelem egyszer. Az eltűnt mosolyommal együtt.

Vagy ha nem ott találom, akkor lehet arra ahol a sínek összeérnek ...

Ahol összeérnek a sínek …

Gyerekként sokszor hallottam,
mert a mai napig tisztán rémlik,
Hogy a szivárvány mindkét tövénél
arany van elásva, és manók őrzik.

Ahol meg a sínek összeérnek,
Ki tudja, mit talál az ember?
Mert látom, hogy összeérnek.
Amott a szemem előtt, ott, igen.
És aztán mégse, nem találom, bár látom,
Megyek felé, üldözöm a „délibábom”.

Egyszer el fogok innen
Menni nagyon messzire,
Megkeresem azt a helyet,
Ahol összeérnek a sínek.
És egy másik versben talán majd el is mesélem.
De, csak ha érdekel Téged.