2015. december 31., csütörtök

2015/16

Üdv mindenkinek.
Holnaptól már 2016. Új év, új tervek, új fogadalmak, jó lenne egy kicsit új ÉN, de ahhoz még idő kell. Mindannyian változunk, hangulatingadozások napjait éljük, amikor tényleg egyre több a szomorú ember, de nem beszélünk róla, mindenkinek megvan a maga baja, nem hallgatjuk meg a másikat, nem figyelünk egymásra.
És amikor már tele a hócipőnk mindennel, mert elfogy az erő, hogy a titkokkal teli kis batyunkat nap mint nap újabb terhekkel rakjuk tele, elfogy az erőnk és egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy mi is megváltoztunk, és lassan, de biztosan bizalmatlanokká vállunk, még a hozzánk legközelebb eső emberekkel is.

"Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől, és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú." Henry Wadsworth Longfellow
Ha már új év,akkor új ígéret : megpróbálok pozitívabb szemmel nézni a világra és bizalmat építeni másokkal szembe, igyekszem eljutni ehhez a "kis világomhoz" is, mert azért hoztam létre, hogy járjak ide. Több okból kifolyólag ez idén nem jött össze.
De sokszor esténkét visszaolvastam a régi bejegyzéseim. Néha jól esett visszaolvasni, és emlékezni, hogy voltak olyan bejegyzések is, amiket csupa jó hangulatban írtam meg.
Akkor lehet többet is mosolyogtam. Ma már egyre ritkábban. És ez az én hibám.
 Most egyenlőre mennem kell, hisz tudjátok ...

Bajtai András : Napló
"Régi naplómat esténként titokban
újraolvasom. Mindig is szerettem volna
megkérdezni, te írtál-e naplót. Mert
én végül abbahagytam. Az utolsó
oldalon egy befejezetlen mondatot
találsz." részlet