„Fej” vagy „írás”?

Hol volt, hol nem … Illetve nem is tudom, hogy is kezdjem, kezdem hát úgy ahogy gondolom, és vannak azok az emberek, akik nehezebben mondják ki azokat a dolgokat, amik bennük vannak, próbálnak más utat találni érzéseik kiadására, ami leginkább az írás. Most olvasok egy depresszióból kiutat vezető könyvet, és abban is az van, hogy ÍRD KI. Vezessünk naplót, lehetőleg olyan dolgokat csináljunk, ami örömet okoz, legyünk a barátainkkal sokat, mozogjunk sokat, a gondolatainkat meg próbáljuk elterelni arról, hogy mi a baj.
Akik hobbijuknak választották az írást, és próbálnak saját gondolatokat feltárni, könnyen sebezhetőek lesznek, és a világ olyan is, hogy leüti a labdát. Kihasználja a sebezhetőségünket. 1-0 oda. De a labda még pattog, és a játszma még nem ért véget.
Még pár szó magamról. És a világomról. Ide menekültem kiadni, ami bennem gyűlt fel néha, és tényleg néha segített is. De aztán megállt a toll a kezembe, nem találtam a szavakat, hogy tudassam a világgal, környezetemmel, hogy mi a helyzet. Valahogy kevesebbet beszélek, és ha se szó, se beszéd, akkor mégis hogy? Kinek kiáltsak?
Lehet valaki a szavak megszállottja, és mégse tudja magát kifejezni szóban, baráti társaságba vagy ismerősök közt. Minden nap tanulnunk kell bizalmat építeni. És sok dolog van, ami fejben dől el, pozitív gondolkozást is tanulni nap mint nap. Van rá időnk

  

„Abban, hogy bántsuk egymást, nagyon jók vagyunk.” Gyilkos elmék